A mozis CGI 40 éve

0

A számítógép generálta képek megjelenése a mozifilmekben már meglehetősen komoly múlttal rendelkezik, az első digitális effektusként számon tartott snitt ugyanis már több mint 40 évvel ezelőtt látható volt a mozivásznon. Persze már ezt megelőzően is próbálkoztak a filmkészítők különféle manipulációkkal, azonban dolguk a számítástechnika fejlődésével egyszerűsödött le nagy mértékben, hisz a stúdióknak dolgozó és a CGI-t mesterien használó “művészek”, akár a semmiből is képesek szemkápráztató világokat létrehozni.

Minden a vadnyugaton kezdődött

Hisszük vagy sem, az első számítógép-animáció közreműködésével készült jelenet már 1973-ban mozikba került. Feltámad a vadnyugat című alkotás hozta magával elsőként az akkor még vadonatúj technológiai csodát. Igaz, ez a digitális módosítás kimerült a képkockák pixelesítésében és hőkép-szerű felvételekben (mellyel a filmbeli robot látását szimulálták), de mégis valami újnak a kezdetét jelentette. Az első valódi 3D grafika vetítővásznon való debütálása stílszerűen a film folytatásában, az Eljövendő világ-ban történt meg. Az alkotók egy kéz és egy arc modelljét jelenítették meg egy monitoron, melynek prezentálásához a Utah-i egyetem berkeiben készült korábbi renderelést vették alapul. A két készítő – Edwin Catmull és Fred Parke – munkájuk megalkotásához egy saját maguk által írt 3D-s animációk készítésére alkalmas programot használtak.

1977-ben a Star Wars első részében George Lucas is igénybe vette az akkori legmodernebb technológia lehetőségeit, és a valódi sikeres eléréséhez még egy saját, digitális animációkkal foglalkozó team-et is összehozott. Így alakult meg az Industrial Light & Magic stúdió (továbbiakban ILM), mely a későbbiekben rengeteg jelentős digitális filmes újításért volt felelős, sőt néhány alkotásukat Oscar díjjal is elismerte az Akadémia. Szóval szépen lassan kezdett beindulni a friss technológia szekere, mindössze annyi volt a probléma, hogy az akkoriban elérhető számítógépek meglehetősen drágák voltak, így az alkotók óriási pénzeket kértek a legkisebb digitális effekt előállításáért is. Vélhetően ezért maradtak a filmesek továbbra is a kevésbé költséges épített jeleneteknél.

Elsőként jöttek az állatok

Az első komolyabb CGI-próbálkozást 1981-ben a TRON animációinak elkészítése jelentette. A mozi nem kevesebb mint 15 percnyi tiszta digitálisan előállított anyagot tartalmazott. Sajnos az újítás ellenére a film meglehetősen nagyot bukott, mivel a számítógépekkel kreált látvány akkoriban még nem nagyon tudta felvenni a versenyt a maszkmesterek kifogástalan munkájával. A bukás miatt kicsit el is fordult Hollywood a komputer-animációktól, hogy aztán az egyre olcsóbbá váló számítógépek és a fejlődő technológia segítségével főnixként feltámadva térhessenek vissza a vászonra. Vagyis hogy teljesen pontosak legyünk bagolyként, hisz a kívánt áttörés 86-ban érkezett meg – nem túl meglepő módon Lucas keze nyomán -, mégpedig a Fantasztikus labirintus című film nyitó jelenete kapcsán, ahol egy teljes egészében digitális művészek alkotta szárnyas repked a szereplők nevei körül. Ez volt a filmtörténetben az első számítógépesen animált állat, és innen jutottunk el a ma már fotó-realisztikus minőségben megjelenő digitális vadakhoz.

Természetesen ahol feltűnnek az állatok, ott már az ember megjelenésére sem kell sokáig várni. Nem volt ez másképp a mozivásznon életre keltett digitális karakterek esetében sem, hisz még 86-ban az ILM a Star Trek 4. nagyjátékfilmjéhez sikeresen megalkották néhány szereplő digitális mását. Ezután már kétség sem fért ahhoz, hogy a technológia megérett arra a szintre, melyen már akár komplett számítógép generálta karakterek népesíthetik be a vetítőtermeket. Az 1989-ben a mozikba kerülő A mélység titka című alkotás pedig el is hozta az első teljes egészében komputerek generálta filmes lényt. James Cameron víziszörnye pedig olyannyira sikeres lett, hogy rögtön 4 Oscar jelöléssel ajándékozta meg a szakma, melyből a legjobb vizuális effektusokért járó aranyszobrocskát sikeresen be is zsebelte.  A siker hatására fellendült a számítógépes animációk piaca. Cameron pedig következő filmjében a Terminátor 2-ben már egy komplett emberalak kreálását és életre keltését adta ki feladatul az ILM csapatnak. Természetesen az élő szövetet a fémvázon az Akadémia is kellően realisztikusnak és forradalminak találta és 4 technológiai kategóriában is díjazta a filmet.

Persze a fejlődésnek köszönhetően az alkalmazható eszköztár is folyamatosan bővült, 1990-ben a Total Recall forgatásának röntgenfal mögött játszódó jeleneteiben a csontvázzá csupaszított szereplők megjelenítéséhez ugyanis már digitális mozgásrögzítést (motion capture) alkalmaztak. 1993-ban Spielberg Jurrsic Parkjának őslényekkel való benépesítéséhez egyszerre használták a kosztümösök és az informatikusok szaktudását, az eredmény pedig lenyűgözőre sikeredett. Ez volt az a pont, amikor Hollywood elérkezettnek látta az időt, hogy szakítson a régi, jól bevált analóg vizuális trükkökkel és teret engedjen a tiszta komputerek által készített animációknak.

Az animációs filmek feltűnése

Az egész estés családi animációs filmek megjelenése óriási sikereket hozott. Az 1995-ös Toy story volt az első ilyen alkotás a sorban, mely nagyszerűen kihasználta a 3d-ben renderelt karakterek előnyeit és egy bájos történetén keresztül elérte hogy minden korosztályt a képernyő elé szegezzen. Természetesen az élőszereplős filmekben is folytak a munkálatok. 1996-ban egészen filmes főszerepig juttatták az ILM “művészei” digitálisan kreált karakterüket, hiszen létrehozták Draco-t a Sárkányszív című film érző, beszélő sárkányát. A CGI pedig szárnyalt tovább, és elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol már kicsit túlzásba is vitték az alkotók a digitális animációkat. ’99-ben az új Star Wars trilógia nyitó része a Baljós árnyak ugyanis szinte az összes snittjében tartalmazott valamilyen, számítógéppel alkotott kiegészítést. Nagyobb mérföldkőnek tekinthető még a 2002-es A Gyűrűk Ura: A gyűrű szövetsége is. Ez a film adta ugyanis a világnak Gollamot, aki azért is számít különleges és mindenképp említésre méltó jelenségnek, mert “születése” előtt még nem létezett foto-realisztikus minőségben renderelt, digitálisan rögzített mozgású (tehát minden szempontból mesterséges) karakter.

A filmes effektekkel foglalkozók gyorsan rájöttek, hogy igényes munkáikat a stúdiók megfizetik. 2005-re már csaknem a moziba kerülő alkotások felénél alkalmaztak jelentősebb digitális effektusokat, mivel a filmesek rájöttek, hogy legvadabb elképzeléseik is könnyedén megvalósíthatók a megfelelő csapat bevetésével. A számítógépes világ karakterei, szörnyei pedig egyre élethűbbé váltak, melynek köszönhetően még nagyobb igény mutatkozott irántuk. Szépen lassan egy külön művészeti ág alakult ki a filmes 3d grafikák köré, melyet horribilis összegekkel hizlaltak a nagy stúdiók. Ennek eredménye pedig az lett, hogy a 2006-os Polar Express című film minden egyes szereplője mocap ruhában küzdötte végig a forgatást.

Az idő előrehaladtával és a technológia további evolúciójával a vizuális effektusok megalkotása már nem kizárólag az erre szakosodottak kiváltságává vált. A tehetséges és ambiciózus fiatal csapatok – akik sok esetben a nagy cégek árainak töredékéért dolgoznak hírnevük megalapozásaként  – folyamatosan próbálják kiszorítani a régi motorosokat. Vélhetően a szakma ilyen jellegű félhígulása vezetett ahhoz, hogy a VFX művészek manapság már nem kapják meg a nekik járó elismerést és sokszor még annak ellenére, hogy akár a filmes szakma legnagyobb díjával – az Oscarral – jutalmazták őket könnyedén csődbe mehetnek. Erre a sorsra jutott ugyanis a Pi életének szemkápráztató vizualitásáért felelős Rhythm ‘N Hues Studios melyet az aranyszobrocska sem tudott megmenteni a csődeljárástól.

Reméljük azonban, hogy ez a mellőzöttség nem veszi el a digitális művészek alkotókedvét, és a folyamatosan modernizálódó technológiával egyre grandiózusabb és emlékezetesebb élményekkel gazdagítják a moziba járó közönséget.

Share.

Leave A Reply