A Mocap története

0

Mozifilmek, számítógépes játékok, sorozatok és TV reklámok egyaránt használják napjainkra a digitális mozgásrögzítés technológiáját, mi pedig bemutatjuk, milyen út vezetett a mocap hatalmas sikeréhez és a széleskörű elterjedéséhez.

Ha a motion capture kifejezés elhangzik az emberek többségének a pin-pong labdás markerek, valamint a testhez simulós uniformisok képe villan be elsőre. Akikben ez a kép maradt meg az nem áll messze a valóságtól hisz napjainkra valóban így lehetne legjobban jellemezni a rögzítési folyamat kellékeit, ám maga a metódus sokkal korábbi dátumra nyúlik vissza.

A kezdetleges mozgás-tanulmányok, ugyanis már a 19. században felütötték fejüket (még jóval a mozi megjelenése előtt) ám akkoriban elsődleges cél az emberi és állati mozgás folyamatának behatóbb megértése volt. Kicsivel később a 20. század elején már maga a kifejezés is meghonosodott; a motion-capture szót ugyanis a biomechanikai elemzőfolyamatra használták, melynek adatait a sport, az oktatás, de még a kezdetleges videojátékok (mint például a Prince of Persia) megalkotása során is felhasználtak.

pop

A mocaphoz tehát tulajdonképpen nincs is szükség másra, mint egy megfigyelt alanyra (lehet bármilyen tanulmányozni kívánt élőlény vagy tárgy) akinek mozgási sablonját egy másik médium számára tesszük valamilyen eszközök segítségével elérhetővé.

A legkorábbi szórakoztató-ipari megjelenése a digitálisan rögzített mozgásoknak az animációs rövidfilmek mesteréhez, Max Fleischer vezethető vissza, aki 1915-ben megalkotta a rotoszkóp eljárást. A technika lényege, hogy a rögzített valós mozgásokat egy átlátszó üveglapra irányított vetítő segítségével visszajátszották, mely alapján az animátorok az átlátszó, megvilágított felületre helyezett lapokon kockáról-kockára keltették életre a rajzolt karaktereket. Fleischer 1917-ben védette le metódusát olyan szériák sikerét követően, mint a módszerrel készült Out Of The Inkwell, a Koko the Clown, valamint a Fitz the Dog.

Ha egy üzlet beindul…

Az újító eljárás gyorsan nagy népszerűségre tett szert, hisz segítségével sokkal realisztikusabb alkotásokat kreálhattak a művészek. A Walt Disney cég rendkívül gyorsan lecsapott az újdonságra, és elkezdett kísérletezni az élő mozgás analizálásával létrehozott alkotásokkal. Az eredmény meg is hozta a várt sikert, az 1937-ben megjelent Hófehérke és a hét törpe elkészítésekor ugyanis már – a mai modern mocap ősének tekinthető – rotoszkópot használták, vagyis a valós színészek mozgásai kerültek a vászonra, csupán animációs formában.

thumb

A nagy siker pedig meghozta a stúdió kedvét a további hasonlóan elkészítendő film megvalósításához, így születhettek meg olyan alkotások, mint a Pán Péter, a Csipkerózsika, vagy az Aliz Csodaországban.

Az ezt követő évtizedekben a digitális mozgásrögzítésben nem érkezett fontosabb újítás, ám a rotoszkóp folyamatos használata magában hordozta a megújulás és a fejlődés lehetőségét. Természetesen továbbra is érkeztek az egyes próbálkozások, és olyan remekművek születtek mint az American Pop vagy a Cool World, melyek elmosták a határt a valós és az animált karakterek közötti világ peremén, ám az igazi áttörést csak a 21. század hozta magával.

sylvanas-large1

A mai modern digitális mocap alkalmazásához hasonló technikákat elsőként a Sinbad: Beyond The Veil Of Mists című alkotásban csodálhatta meg a közönség. A készítése során a színészek mozgását a testükre aggatott markerek segítségével, számítógépen követték nyomon. Sajnos a több száz indiai animátor munkájával készült alkotás meglehetősen későn, csupán  az ezredfordulón került a filmszínházakba, mikor az Álomgyár már réges-régen  szuperprodukciókban alkalmazta a digitális effektusok ezen formáját.

Bukás utáni felemelkedés

Hollywood rendkívül hamar meglátta a fantáziát a motion-capture-ben, ám “apró” probléma volt még az eljárás használatával, hogy roppant magas költségeket rótt a stúdiókra. Ezt úgy kívánták ellensúlyozni, hogy csak a látvány szempontjából valóban szükséges helyeken alkalmazták az új technológia nyújtotta lehetőségeket.

A múmia valamint a Gladiátor című filmek készítése során már kulcsjelenetekben is helyet kapott a mocap, George Lucas pedig a Star Wars előzményfílmek készítésekor már elkezdett kísérletezni a digitális mozgásrögzítés nyújtotta lehetőségekkel, melynek eredményeként megszületett a világ egyik legidegesítőbb, ám mégis egyedinek és újítónak számító karatere Jar-Jar Binks.

Jar_Jar_meets_Jedi

Termszetesen a felemelkedés előtt még egy hatalmas bukást át kellett élnie a technológiának, a 2001-ben mozikba Final Fantasy: The Spirits Within film ugyanis súlyos dollármilliókkal rövidítette meg a készítő stúdiót, ám abban még a legkeményebb kritikusok is egyet értettek, hogy látványra minden eddig létrehozott alkotást überel a kultjáték világába illeszkedő történet. A film egyébként a mocap technológia benchmark tesztjeként is felfogható, hisz a készítők 1327 élőszereplős jelenetet ültettek át a számítógépes világba.

Aztán még ebben az évben jött az izgalmas áttörés, melyet Peter Jacksson és A gyűrűk ura című film hozott el a közönség számára, melyben a Weta Digital-os alkotók remekül megalkották Gollam karakterét. Mire az első film a mozikba került  stáb már tovább is fejlesztette a technológiát a valós idejű mocap-nak köszönhetően pedig a végleges  felvételeken animált karakterként megjelenő színész is aktívan részt vehetett a forgatáson. A siker kulcsa pedig természetesen az volt, hogy az animációs karaktert mozgató színészek sokkal élethűbb interakciókra voltak képesek a valóságban, mint ha egy távoli sötét szobában a stáb többi tagjától szeparálva kerültek volna rögzítésre mozdulataik.

Ezek után már nem volt megállás és sorra érkeztek a technológiával készült filmek, a 2006-os Polar Expressz pedig egészen odáig merészkedett, hogy az animációs film minden egyes jelenetében alkalmazták a hús-vér szereplők mozgásából kinyert, adatokat.

 

Természetesen akadtak ellenzői is a digitális mozgásrögzítésnek, a Pixar ugyanis azon az állásponton volt, hogy a gépek által kinyert adatok még ha valóságosabbnak is tűnnek teljes mértékben elveszik a kreatív alkotás lehetőségét és szabadságát az animátoroktól. Éppen ezért a stúdió 2007-es Oscar-jelölt alkotása a L’ecsó büszkén hirdette, hogy készítése során egy kockányi mocap-ot sem használtak fel az alkotók.

avatar2_sagar

Aztán 2009-ben az Avatar-ral James Cameron tovább emelte a tétet, hisz maradandó alkotásában az arckifejezések rögzítése is nagy hangsúlyt kapott. A technológia egészen a 2011-es A majmok bolygója feldolgozás érkezéséig változatlan maradt, itt azonban kicsit továbbfejlesztették, melynek köszönhetően még élethűbb arcreakciók rögzítésére lettek képesek az alkotók.

A jövő

Jelenleg is folynak a mocap-kísérletek, melynek erdményeként több irányban is elindult a technológia. A hobbistáknak kínálnak lehetőséget a saját animációk gyors rögzítésére az olyan eszközök mint a Microsoft konzoljaihoz gyártott Kinnect kamerák.

appscreen1

Egy másik lehetséges alternatívaként Pittsburgh-i tudósok megalkották a Panoptic Studio-t, melyet tulajdonképpen egy hatalmas, kamerákkal felszerelt kupolaként írhatunk le. A bura belsejét 480 kamera pásztázza, így rendkívüli részletességgel képes visszaadni a belé helyezett tárgyak, vagy élőlények mozgását.

Az összetett rendszert tervezésekor törekedtek a takarékosságra is a készítők, így egy időben nem dolgozik az összes felvevő, egy beépített szoftver ugyanis képes kiemelni és elkülöníteni a mozgást végző objektumot, ez alapján pedig csupán a legjobb látószöget garantáló szenzorok kapcsolnak be. Bár a rendszer fejlesztése még meglehetősen korai stádiumban van már a mostani eredmények is részletesebb adatokat kínálnak, mint bármilyen aktuálisan használt mocap technológia, ám a stúdiók valószínűleg maradnak a sokkal inkább elterjedtebb és könnyebben megvalósítható aktuálisan használt módszer mellett (legalább is még egy darabig).

Share.

Leave A Reply