Japánba látogatva hagyományosan az első fotós úticélunk a Jigokudani nemzeti parkban lévő Pokol völgye. Nevét a számtalan helyről felgőzölgő hévforrás miatt kapta, melyek az év bizonyos szakában kísérteties látványt kölcsönöznek neki.
Ennek ellenére közel sem egy barátságtalan hely. A hőforrások körüli tavakhoz húzódnak le télen a legészakibb majomfaj képviselői a hómajmok vagy más néven Japán makákók. Biztosan láttátok már valamelyik természetfilmben, ahogy bealudt arcú majmok lustán ejtőznek a gőzölgő vízben. No, ők azok!
Négyszer voltunk már itt. Felismerjük a majmokat. Ahogy az elmúlt hetekben a neten körbejárt mobiltelefont kezelő, a középső ujját félreérthetően tartó példányt is. Nézd, ez akarta ellopni a csokinkat! - jutott eszünkbe 🙂
Jó érzés, hogy többet látunk a képben, mint mások. Ismerjük a titkokat, hogy miért tartja úgy az ujját és azt is tudjuk, hogy nem ez az első "esete"!
Februárban újra Japánba megyünk fotózni. A csapat több időt szeretne eltölteni a darvaknál. A többség dönt, így lehet, hogy jövőre kihagyjuk.
A kép a Majomhalom címet kapta. A filmek ritkán mutatják be azokat a majmokat, akik nem mehetnek még a medencék közelébe sem. Szigorú hierarchia van, a medence kiváltság, nem jut belőle mindenkinek, még akkor sem, ha üres. A kiszorult majmok szoros kupacokba gyűlnek, arcukat is eltakarva melegítve egymást. Ezen a képen éppen egy konflikusra figyelő formás csoportosulásuk látható.