“Nem szabad feladni azt, amit az ember szeret” – interjú Éltető Zsófiával

1

Újabb interjúnkban egy bátor hölgyet szólaltatunk meg, aki pont akkor vágott cégalapításba, mikor legkevésbé volt kedvező a helyzet, amikor mások inkább felszámolták a vállalkozásukat. 

Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak!

Éltető Zsófia vagyok a True Vision Kft. ügyvezetője, vezető tervezője.

Hol végeztél, hogyan indult a karriered? 

Okleveles építészmérnökként végeztem a BME-n 2008-ban. Ezt követően egy ideig a szakmában dolgoztam, de már a diplomafélévem alatt elkezdtem maxozni, így jutottam el a Mesharray-hez is, ahol nagyon szilárd szakmai alapokat kaptam az akkori oktatóktól Lampert Gábortól és Vobornik Andrástól. Ugyanebben az évben Junior Príma Díjat kaptam építészet és építőművészet kategóriában.

Állandó állásom volt az egyik legnagyobb várostervező cégnél, szép reményekkel indultam a pályán. Ám ekkor beütött a “válság”, ami miatt pénzügyi gondba került az akkori munkahelyem és ezáltal az ott dolgozók is.

Ez nehéz időszak lehetett. Hogyan reagáltál a kedvezőtlen körülményekre, miben láttad a megoldást?

Komolyan elgondolkodtam, hogyan és mivel szeretném tölteni az életem hátralévő részét, ezért 28 évesen megalapítottam – nem a szakmában dolgozó, de a szakma iránt lelkesedő – unokabátyámmal Wiedermann Jánossal a True Vision-t. Ez akkoriban nagyon merész döntésnek számított, hiszen a cégek inkább megszűntek, mintsem alakultak volna, ráadásul már szülő voltam, ami még felelősebb gondolkodást és döntéshozást kívánt ebben a helyzetben. Mindent jól átgondoltam és végül pont a gyerek bizonyult a legerősebb érvnek, neki szerettem volna jó példát mutatni, hogy igen is fel lehet állni és nem szabad feladni azt, amit az ember szeret.

A biztos – de nem a szakmában lévő – állás helyett az ismeretlent választottam, de aztán valahogy mégis elindult a cég, és első megbízásaim az előéletemből ismert építész kollégáktól érkeztek. Volt szerencsém olyan, elég nagy volumenű épületek látványterveit elkészíteni, mint például a Rudas Gyógyfürdő (építész: Vékony Péter). Időközben “vendégmunkásként” dolgoztam egy évig a Digital Apes csapatában, mint modellező, textúrázó 3d artist, kicsit még a mattepaintbe is beleszagolhattam. Itt is rengeteget tanultam és ezt az extra gyakorlati tudást, melyet igazán csak egy ilyen profi stúdióban lehet megszerezni, azóta is kamatoztatom a vizualizációs és belsőépítészeti munkáinknál. Egyébként alkalomadtán azóta is dolgozom az Apes-nek.

Hányan dolgoztok a cégben? 

3-5 fő között mozog a létszám nálunk. Változó, mert több kollégáim is szabadúszó és projekttől függ, hogy ki, mikor elérhető.

Tudható, hogy jelenleg milyen projekteken dolgoztok, vagy köt valamiféle titoktartás? 

Most a hazai munkák közül készülőben van egy belsőépítészeti projekt a Vár alatt, ami egy magánlakás (tervezéssel is foglalkozunk, nem vágtuk el a köldökzsinórt az eredeti szakmánkkal). Dolgozunk két villaépület látványtervein Tinnyére, illetve külföldön éppen a napokban írtunk alá titoktartási szerződést egy multi céggel, ami szintén egy vizualizációs munka lesz. Emellett pedig nagyon készülünk egy új munkára, amely megint a VFX-es világba visz vissza, és hamarosan kezdünk!

Milyen szoftverekkel dolgoztok? 

A munkákhoz legnagyobbrészt a 3ds Max-et használjuk. Természetesen kompozitálásra alkalmas programok nélkül nincs jó látvány, ezekkel is operálunk. Személy szerint dolgoztam már Mayával, Z-brush-sal, Marival és az ezeket jól kiegészítő segédprogramokkal, mint a Topogunnal, UV Layouttal és Photoshoppal.

Röviden be tudnád mutatni a fontosabb munkafolyamatokat? 

Ez nálunk mindig attól függ, éppen melyik profilunkhoz jön a megbízás. Ha vizu-ról van szó, akkor az első a modellezés, utána shading és fényelés, render után pedig valamelyik kompozitáló programban végzi a páciens. VFX-es megbízás esetében konkrét munkafázisra szerződünk, például modellezés vagy textúrázás, míg a tervezési munkáink teljesen mást kívánnak. Ilyenkor mi visszük végig az egészet, de itt is mindig készítünk látványterveket a megbízóknak.

Ki tudsz emelni esetleg valamit, ami igazán fogós feladat volt, vagy a legkomolyabb kihívást jelenti a hétköznapokban? 

Az eddigi legnehezebb munkánk egy egész kerület városmegújításának víziója volt, melyben 20 helyszínt kellett valamilyen 3d-s formában feldolgozni elég rövid idő alatt. Ekkor duzzadt fel először a cégben a létszám, plusz még a hasamban is eggyel 🙂 Igazából nem a munkák a nehezek, hanem a határidők szoktak nagyon rövidek lenni, míg szakmai kihívás olyan esetekben van, amikor valami újat kell tanulni és szinte azonnal alkalmazni, például a Kenau vagy a Public Works című filmnél, amin a Digital Apes-nél dolgoztam.

Mik a távlati tervek? 

A jövőre nézve elég sok tervem van. A legfőbb, hogy szeretném továbbfejleszteni a céget, minden profilunknak szakmai vezetőt találni, közben tanulni, megújulni akarunk, ezért is tartunk tematikus szakmai napokat házon belül.

Hogyan látod, lehet idehaza boldogulni? 

Mindenképpen maradnék Magyarországon, és szeretnék olyan itthoni 3d-s kreatív munkalehetőségeket létrehozni, hogy másnak se kelljen elmenni, ha nem akar.

Még ha van is munkalehetőség, az állás betöltéséhez általában szakmai gyakorlat szükséges, amit eddigi interjúalanyaink közül senki sem az iskolapadban ülve szerzett meg. Te hogyan látod ezt, mi a véleményed az utánpótlásképzésről? 

Igen fontosnak tartom a 3d-s képzéseket, mert nagyon nehéz jó utánpótlást találni és a BME építész képzésére meghívott oktatóként is azt látom, hogy sajnos nem sok lehetősége van egy diáknak ilyesmivel foglalkozni a képzés keretein belül. Nagyon sok mindent kell megtanulni az egyetemi évek alatt és kevés a szabadidő az extrákra, nem véletlen, hogy én is magánszorgalomból iratkoztam be a 3ds Max tanfolyamra vállalva, hogy a suli és a munka mellett nemigen marad időm bármi másra. Az idő azonban engem igazolt, mert nagyon megérte az áldozat!

Jó ezt hallani, és biztosan másnak is lendületet adhat a példád. Most azonban inkább arról beszéljünk kicsit, hogy mi köti le a napjaidat? 

Sok teendőm van, nemcsak dolgozom a szakmában, de vezetem a céget is, ami már önmagában egy teljes állás lehet. Szervezni kell a munkákat, ellenőrizni az elkészült dolgokat, időbeli ütemezéseket készíteni és egyáltalán “ott lenni” az emberekkel, segíteni, tanítani őket. Másrészt tárgyalni, egyeztetni az ügyfelekkel, új munkákat szerezni, stb. Természetesen ennek is megvannak az előnyei, sokkal rugalmasabb a napom, sok sikerélményem van, nem csak személyes szinten.

Elég erre a nap 24 órájából ébren töltött idő? 

Általában 4-5 körül kelek reggel, így mindig előrébb vagyok egy lépéssel, és ez fontos, mert a rendelkezésre álló időt nagyon gazdaságosan kell kihasználni, összeszedettnek kell lenni, tudni kell többfelé koncentrálni. De lazítani is tudni kell, befejezni délután a munkanapot, mert ez sokaknak nem sikerül. Nekem azért könnyű, mert én megyek a gyerekekért és övék a délután második fele.

Mindezek mellett mégis akad szabadidőd? 

Azt mondhatom, hogy ma már van némi szabadidőm vagy minek is nevezzem. Azért fogalmazom meg így, mert a munkán kívül szinte minden percet a családommal töltök. Nincs külön hobbim, inkább úgy gondolom, hivatásom van, meg életformám. Napközben elképzeléseket formálok, délután meg só-liszt gyurmát 🙂 Ez így kerek.

Kiváló zárómondat volt, úgyhogy nincs más hátra, mint az, hogy hasznos munkát kívánjunk neked, és köszönjük, hogy rendelkezésünkre álltál. 

Én is köszönöm a lehetőséget!

Share.

About Author