Yoroushidake: a varázshegyen innen

1

Yoroushidake

Canon 5Dmk2, 70mm, ISO100, f11, 0,3sec

Szeretem a telet. Szeretem a jeges hajnalokat, amikor a nap első sugarai végigsimogatják a tájat. Sokszor csak állok, lélegzet visszafojtva, a keresőbe meredve szemlélem a kék szülte fiatal színek játékát, a helyüket kereső árnyakat, melyek újabb és újabb mélységet adnak a látványnak. Emlékeztetnem kell magam, hogy ideje lenyomnom a kioldó zsinórt.

Első japán utunk során rögtön több dolog is egyértelmű lett: sokkal több mindent lehet itt fotózni, mint amit fotóznak vagy a neten található. De helyi jogsi hiányában (a magyar és a nemzetközi jogsi nem érvényes Japánban) csak elképesztően felárazott túravezető segítségével tehetjük meg ezt. Azonnal jött a gondolat: kell egy japán jogsi! A gondolatot tett követte és nem kevés nehézség, utánajárás, na meg egy ott élő rokon segítségével meg is szereztem a szükséges vezetői engedélyt. Ezért készülhetett el ez a kép, címe: Yoroushidake.

Korán indultunk, még napfelkelte előtt, hogy az előző nap kinézett fotópontra – egy vulkáni kráter-tó partjára – még az ideális fények előtt eljussunk. Éjszaka nagy hó esett, nehezen haladtunk. Az ég alja egyre rózsaszínűbb lett, mindenki izgult, nem veszthettünk több időt. A célegyenesben megelőztünk egy nálunk is korábban kelő hókotrót. A legénység furcsán nézett elporzó járművünk után. Bennem pedig felvetődött a kérdés: hogyan jut el a hókotró vezetője a hókotróhoz?

Share.

About Author

Bakos Gábor

Qualified Wildlife Photographer (QEP), EFIAP, Color Evangelist. Felfedezés, utazás, kaland és természet: gyermekkorom óta részei az életemnek. Legkedvesebb fotótémain az absztrakt tájak, madarak és az emberek. Az elmúlt években többször szerveztem eltűnő kultúrákat megörökítő expedíciót. Így kerültem Honduras esőerdőibe a tawahka indiánok közé, Guatemalába, Nicaraguába és Panama rosszhírű Darienjébe a wounaan és embera törzsekhez. A Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség (FIAP) EFIAP fotóművészeti diplomát adományozott a fotóművészeti kiállításokon elért eredményeim elismeréseként. Tagja vagyok az Amerikai Fotográfusok Szövetségének (PSA) a Magyar Természetfotósok Szövetségének (naturArt), a Német Természetfotósok Szövetségének (GDT) és a világ legelismertebb fotósait tömörítő X-Rite Coloratti csapatának. Ebben a blogban gondolataimat, érzéseimet, kalandjaimat szeretném megosztani veletek. Bemutatni egy szeletét a munkámnak és az életemnek. Írni fogok utazásokról, túrákról és technikai dolgokról. Remélem érdekesnek és hasznosnak találjátok.

1 hozzászólás

  1. Pingback: A Kottaro marshland - Meshmag

Leave A Reply