Ezen a reggelen elkéstünk, a csapat nehezebben szedte össze magát. Nem csoda, lassan tíz napja intenzíven fotózunk, elfáradtunk. Erős képeket csináltunk, de hideg van és valamiért most ér utol minket a 7 órás jetlag.
Tehát elkéstünk, mire elindultunk már biztos voltam abban, hogy nem érünk oda a legjobb fényekre, egy napfelkeltés fotópontra. Gyorsan döntöttünk és más irányt vettünk. Kisebb csoportokban alvó darvakat kerestünk a kanyargó folyó mellékágaiban.
Még sötét volt, de nem kellett sokat cserkelni. Egy aprócska hídról hosszú záridővel elfotóztam mindkét irányba, hogy lássuk mi van a még sötétbe borult vizen.
Kék Duna keringő, ébredező darvak harminc másodpercben.
A második fotón meglepődve láttuk, hogy nem messze tőlünk darvak pihennek. Gyorsan felállványoztunk. - Nem, ide nem kell 300mm, túl hosszú mondtam a többieknek, közben felcsavartam a 2/200-at és csináltam pár kompozíciós próbát a még mindig sötétben lévő témáról. Beállítottam egy hidegebb hatású fehéregyensúlyt és vártunk.
A nap egyszer csak elkezdte legyűrni a sötétet. Lassan kezdte, a víz színe először szürkévé, majd acélossá vált és végül gyorsan megjött az a kék, aminek a kép a címét köszönheti.
A szállásra visszatérve, kicsit átmelegedve egyikünk sem bánta, hogy máshogy alakult a reggeli program.