A Kottaro marshland

0

Fototura-japan-001A Kottaro marshland az a része Hokkaidónak, ahová a legtöbb fotós nem tud eljutni, aminek okáról már írtam korábban, így nem ismétlem magam. Mi viszont eljutottunk 🙂

Az előző este a csapattal megbeszéltük, hogy kicsit más lesz a program, nem megyünk ki még napfelkelte előtt a darvak alvóhelyére – az előző napokban remek napfelkeltés képeket készítettünk ott – hanem új helyszínt keresünk és felderítjük a Kottaro lápot.

A Kottaro szolgál költőhelyül a Hokkaidón élő Japán darvaknak. Egy dús növényzetű, magas dombokkal tagolt lapály. Egyetlen picike út vezet keresztül rajta. Izgultunk is, hogy a hó miatt nehogy járhatatlan legyen.

Reggel elindulva hamarosan ráfordultunk a Kottaróhoz vezető útra. Izgalmunk felesleges volt, végig jól járható. – nyugtáztuk és haladtunk tovább. Egyik kanyar után vesszük észre az első embert,  mióta elindultunk. Egy fotós! Kiszállunk, megnézzük mit talált.

Hideg van, mindannyian jól be vagyunk bugyolálva. Ő is és mi is. Ohayōgozaimasu! –  üdvözöljük, mire felém fordul és a japánokra egyáltalán nem jellemző közvetlenséggel megragadja mindkét kezemet és: AAAAAAAAAAAAA, Gabor-san, EEEEEEEEEEEEEE, Ohayōgozaimasu! – mondja mély torokhangon, jól elnyújtva az utolsó ‘a’ hangot és meghajol. Ekkor veszem észre, hogy barátunk nem más, mint az első utunk során megismert Wada san. Ismert japán természetfotós, aki nagyon sokat segített már a környék megismerésében.

Az útról eltekintve a vékonyan befagyott Kussharo folyó kanyarog szabálytalanul. A nap első sugarai finoman végigkócolják a vízparti nádat, megérintik a jég felszínét, aranyfénnyel ébresztve az énekes hattyúkat. Ideje elővenni a felszerelést.

Share.

About Author

Bakos Gábor

Qualified Wildlife Photographer (QEP), EFIAP, Color Evangelist. Felfedezés, utazás, kaland és természet: gyermekkorom óta részei az életemnek. Legkedvesebb fotótémain az absztrakt tájak, madarak és az emberek. Az elmúlt években többször szerveztem eltűnő kultúrákat megörökítő expedíciót. Így kerültem Honduras esőerdőibe a tawahka indiánok közé, Guatemalába, Nicaraguába és Panama rosszhírű Darienjébe a wounaan és embera törzsekhez. A Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség (FIAP) EFIAP fotóművészeti diplomát adományozott a fotóművészeti kiállításokon elért eredményeim elismeréseként. Tagja vagyok az Amerikai Fotográfusok Szövetségének (PSA) a Magyar Természetfotósok Szövetségének (naturArt), a Német Természetfotósok Szövetségének (GDT) és a világ legelismertebb fotósait tömörítő X-Rite Coloratti csapatának. Ebben a blogban gondolataimat, érzéseimet, kalandjaimat szeretném megosztani veletek. Bemutatni egy szeletét a munkámnak és az életemnek. Írni fogok utazásokról, túrákról és technikai dolgokról. Remélem érdekesnek és hasznosnak találjátok.

Leave A Reply