Fotózás közben nem várt, érdekes kalandok történhetnek meg. Ilyen fűződik ehhez a képhez is. A mostani japán fotótúránk során egy naplementés helyre igyekezett ötfős csapatunk. Megérkezve egy, az óriási hóban kialakított, parkolóhelynek vélt területre beállva egyszer csak tengelyig süllyedt járművünk.
Megpróbáltuk kitolni, emelni, húzni a négykerékhajtású kocsit, de csak nem akart mozdulni. Már teljesen letettünk arról, hogy ma fotózunk bármit is és tanácstalanul vakartuk a fejünket, hogy hol találunk járművet, ami kihúz bennünket.
Próba szerencse – gondoltam – és elindultam a közeli, teljesen sötét tanya felé, hátha találok ott valakit. Közben azon törtem a fejem, hogy hogyan fogom elektivitizni azt, hogy kellene egy traktor, mert a kanyar után elsüllyedtünk a hóban.
Zörgetésemre egy európai forma ember húzta el az ajtót. Szóhoz sem jutottam, Ő törte meg a csendet. Gyorsan sikerült megértetni vele problémánkat és 5 perc múlva már traktorjával robogott megmentésünkre.
Ahogy később egy kávé mellett megtudtuk, Stefán Drezdából, japán feleségével már 25 éve él Hokkaidón. Szerencsés találkozás volt, maradt időnk fotózni is.