Reggel korán keltünk, mert napfelkeltére oda akartunk érni egy, még az előző reggelen kinézett pontra. Egy aprócska patak kanyargott hóba vájt medrében, szorgalmasan kerülgetve az útját állni próbáló, hósipkás köveket. Nagyon grafikus hatást keltett, főleg, mert három daru pihent benne nem messze az úttól. Nagyon jó kompozíció – lelkendeztünk. Megfotóztuk, de a jó fényeknek már vége volt.
Ezért elhatároztuk, hogy napfelkeltére idejövünk. Nem volt szerencsénk, a madarak nem voltak ott. Kevés volt az idő új helyszínt keresni, ezért egy ismert fotópontra hajtottunk. Nem bántuk meg. Gyorsan felállványoztunk és éppen elkaptuk a felkelő nap sugarait, ahogy áttörnek a lefagyott fák szikrázó ágai között, aranyra hevítve a hajnal kékjeit.