Három ok, amiért nem csinálunk jobb fotókat

0

Függetlenül attól, hogy ki milyen magas szinten űz valamit, mindig lehet fejlődni. Peter McKinnon filmes és fotós szerint a fényképezésre is igaz mindez. El is mondja, mire gondol. 

Elsőre úgy tűnhet, hogy itt egy újabb nagyokos, aki megpróbálja megmondani a tutit, de ha adunk neki tíz percet, és végighallgatjuk az eszmefuttatását, rájöhetünk, hogy van valami az elhangzottakban, bár hozzá kell tenni, hogy tényleg nem vonatkozik mindenkire. Ugyanakkor azok számára hasznos lehet, akik úgy érzik, hogy tényleg nem fejlődtek egy ideje, mert nekik valóban érdemes lehet elgondolkodni az alábbi három megállapításon.

A közösségi média túladagolása

Napjainkban senki nem hanyagolhatja a közösségi felületeket akkor, ha szeretne ismertté válni, megmutatni a munkáját, vagy akár inspirációt meríteni, de ezek a helyek akár az irigység és a frusztráció melegágyai is lehetnek. Éppen ezért McKinnon szerint érdemes időről időre egy kis szünetet tartani a témában, és havonta, kéthavonta beiktatni némi közösségi média méregtelenítést, megközelítőleg egyhetes időtartamra, ami csodákra képes a kreativitást illetően.

Digitális rossz szokások

A videón beszélő fotós (és filmes) szerint a digitális korszak hihetetlen mértékben nyitotta meg a kreativitás szabadságát, ugyanakkor számos olyan rossz szokást is szült, amiben a mai fotósok szenvednek, és azok sem lehetnek immunisak ezekre, akik korábban a hagyományos, filmes fényképezést űzték. McKinnon úgy vélekedik, hogy az LCD kijelző, a 14 fps, és a 250 GB-os kártyák ellustították az embereket, ami ellen pontosan azzal lehet küzdeni, hogy kicsit lassít az ember.

Harcoljunk tudatosan a rossz szokásaink ellen, szánjunk több időt a kompozícióra, és fotózzunk úgy, mintha csupán egy 2 GB-s kártya állna rendelkezésünkre, amire mindössze 50 fotó fér RAW formátumban. Nem kell lemondani a digitális előnyökről, de ne hagyjuk, hogy elkényelmesedett fotóssá váljunk.

Túl sok lehetőség

Harmadik problémaként McKinnon az eltúlzott felszerelést említi, mivel szerinte azoknak, akiknek minden egyes szituációra külön lencse van a táskájukban, nem is beszélve az öt különböző vázról, egyszerűen annyira sokféle lehetőséggel rendelkeznek, ami már a kreativitás rovására megy. Más szavakkal megfogalmazva arról van szó, hogy ha minden helyzetre megvan a “tökéletes” összeállítás, akkor nincs szükség a kreativitásra.

Ez ellen úgy tudunk küzdeni, ha egyszerűen lekorlátozzuk magunkat, és a legtöbb cuccot otthon hagyjuk, és csak egy fix objektívet viszünk magunkkal, sőt, ha csupán a saját örömünkre fotózunk az adott szituációban, próbáljuk ki azt, hogy eleve olyan lencsét viszünk, ami a feladatra kevésbé alkalmas, és próbálgassuk a képességeit. Ennek köszönhetően kiismerhetjük az adott eszköz tulajdonságait, és jó eséllyel tényleg egyedi fotókat készíthetünk.

Ez lett volna az a három dolog, amit McKinnon meg kívánt osztani az emberekkel, azt pedig már mindenki döntse el maga, hogy egyetért-e az úriemberrel vagy sem. De az biztos, hogy nem árt elgondolkodni azokon, amik elhangzottak.

Forrás: Petapixel

Share.

About Author

Leave A Reply