„A “nem kedvencek” is inspirálnak” – Interjú Márföldi Ritával

0

Ebben a hónapban Márföldi Ritát sikerült meginterjúvolnunk. Ritának számos munkájával találkoztunk már a Daz3D kapcsán: lélegzetelállító ruhatextúrákat és materialokat találhatunk az ArtStation galériájában. A beszélgetés után megtudtuk, hogy munkássága nem korlátozódik a ruhák textúrására, és beszélgettünk arról is, miként kezdődött nála a 3D grafika iránti szenvedély.

Hogy mutatkoznál be az olvasóknak?

Sziasztok, Márföldi Rita vagyok, és jelenleg textúrázóként freelancerkedek, leginkább a Daz3D-nek dolgozva.

Honnan jött az érdeklődés a textúrázás iránt?

A textúrázással annak idején huszonéves egyetemistaként találkoztam, amikor a Neocore Games interjúra hívott. Természetesen kapva kaptam a kínálkozó lehetőségen, és ott találkoztam igazából először a textúrázással, de sajnos talán fél évet volt szerencsém náluk dolgozni, mert az egyetem, és az élet közbeszólt. Az egyetem elvégzése után rögtön jöttek a gyerekek, nem igazán volt lehetőségem eljárni dolgozni, így visszatértem a rajzoláshoz.

Teltek-múltak az évek, és szembejött egy 3D modell, amit használni szerettem volna, de olyan csapnivaló textúra volt rajta, hogy inkább megcsináltam rá én. Közben annyira elkapott a láz, hogy újabb és újabb modelleknek adtam új külsőt, és szinte megvilágosodással ért fel, amikor hangosan is kimondtam, hogy ez az, amit igazából csinálni szeretnék, semmi más.

Szervezett képzésben, vagy autodidakta módon sajátítottad el a szakmához szükséges tudást? Mit gondolsz, melyik út vezet biztosabban a jól hasznosítható tudáshoz?

Annak idején a Neocore-nál elsajátítottam az alapokat, bár akkor még csak Photoshop volt – nem volt Painter, Mari, sem Designer, sem más hasznos eszközök, amik immáron mindenkinek elérhetők.
Első lépésben megvettem a Substance Paintert és Designert (majd vettem új videokártyát és tápot, hogy használni is tudjam őket :)), és szinte reggeltől estig nyúztam. Naponta többször voltak boldog és büszke ráismeréseim, amik erőt és kitartást adtak a kudarcokhoz.

Nem fejeztem be a tanulást, szerintem sosem fogom, ez egy végtelen folyamat. A kérdést viszont, hogy az iskola vagy az autodidakta módszer az eredményesebb, nehéz megválaszolni azért, mert nem 3D generalist vagyok, hanem csak textúrázó. Tisztában vagyok az egyéb munkafolyamatokkal (pont annyira, amennyire szükséges a textúrázáshoz, nem jobban), de én nagyon-nagyon egy résztevékenységre fókuszálok, és ez nem biztos, hogy jó. Iskolában valószínűleg rendesebben elsajátítom a riggelést, meg a weight paintinget, és minden mást, ami helyett most inkább elkészítek egy materialt, amit megálmodtam.

A technika tanulható. Ami nem tanulható, az az ízlés, a harmónia; az a kis plusz, ami kiemeli a munkád. A legapróbb részletekre való figyelem, a vágy, hogy valami tökéletes legyen, a lelkesedés, a látás.

Akkor végül is tervezed szélesíteni a szakterületed a 3D grafika világában, vagy inkább a textúrázást tökéletesíted? (Egyébként mindkettő teljesen jogos választás.)

Textúrázásra fókuszálok, de rengeteg átfedés van a modellezők munkájával, a szép UV terítéstől kezdve normal/displacement map festésig, ami nem tudom, hivatalosan hova tartozik. Mostanában kezdtem el “szőrözni” a ruhával, mert technikailag sok helyen már az is a textúrázó feladata nálunk: fel kell ismernem, ha valami gond van a modellel, pontosan definiálni azokat, ismerni a modellező határait. Mindez persze csak akkor megy, ha tisztában vagyok a folyamatokkal akár Modoban, akár zBrushban, akár Marvelousban. Képes vagyok megcsinálni dolgokat, de nincs meg a kidolgozott workflow-m, rutinom, és anélkül valljuk be, sok minden nagyon nehéz, az indokoltnál jóval több időt vesz el.

A portfóliódban túlnyomórészt ruhákat láthatunk. Más jellegű modelleket is szoktál textúrázni?

A portfóliómban a ruhák dominanciája elég egyszerűen magyarázható: ilyen megrendeléseket kapok, ezért ilyeneket tudok kitenni. Terveim között van az általam készített materialokat is kirakni, ha egyszer időben odajutok.

Imádom, amit csinálok, de néha kipróbálnám magam másban is – akár high-poly modell textúrázásában, vagy organikus modelleknek is nagyon örülnék. De egyébként igen, akad néhány hard surface munkám is, új hobbim, hogy régi modelleket “javítok fel”, ha időm engedi, gyakorlásképp.

A valós, fizikai életben is közel áll hozzád a ruhatervezés, a varrás?

Egy bizonyos szintig közel áll. Annak idején 14 évesen azért kezdtem el rajzolni, mert a szerepjátékos csapatomban nem értették a fiúk, amikor magyaráztam, hogy milyen a karakterem ruhája. Sokkal egyszerűbbnek tűnt lerajzolni.

Ha már szerepjáték: úgy tudjuk, meglehetősen mélyen benne vagy az Earthdawn világában. Akkor mondhatjuk, hogy ez a fantáziavilág volt az egyik kezdőlöket a kreatív alkotáshoz?

Az Earthdawn nagy szerelmem, rá lehet fogni. Folyó projektjeim egyike elkészíteni pár lényemet 3D-ben is. Egyébkent hivatalosan rajzoltam is az Earthdawn Classic kiadásának két-három könyvébe.

Melyik alkotásodra vagy a legbüszkébb?

Sok munkámban vannak részek, amikre büszke vagyok, amiket szeretek, de sajnos azt is látom, hogy mennyit kell még tanulnom. Tavaly év végén számot vetettem, és kiderült, hogy szinte minden hónapban volt egy-egy nagyobb “ráismerés”, ami által jobb lettem. Szerintem ez még egy jó darabig így lesz.

Kik inspirálnak téged?

Minden, és mindenki. Amikor megkapok egy projektet (ruhát például), akkor órákat (de van, hogy napokat) töltök el azzal, hogy megismerjem az adott stílusjegyeket, hogy hogyan változott a stílus az évek folyamán. Ez egy öngerjesztő a folyamat, mert imádok tanulni, és minden új ruha által rengeteg inger ér, ami egyébként nem talált volna meg. De bármilyen külső ingert képes vagyok inspirációvá konvertálni, emiatt kicsit zavarba ejtő is tudok lenni, amikor megbámulom, hogy valakinek az orrán milyen szépen csillan a fény, vagy milyen szép ráncok vannak a kezén.

Más művészek pedig… emberkínzás lenne, ha mindenkit felsorolnék, gonoszság ha bárkit kihagynék. És a “nem kedvencek” is inspirálnak, nem nagyon tudok olyan műalkotást, amiben ne találnék valami szépet.

Ha varázsütésre, idő ráfordítása nélkül hozzáadhatnál egy skillt a tudásodhoz, mi lenne az? Az előzőleg említett textúrázáshoz kapcsolódó folyamatok, vagy valami egészen más?

Ha bármilyen képzettséget, akkor az jó eséllyel a riggelés lenne, ha a 3Dhez kapcsolódik; és ha teljesen más, akkor pedig kommunikációs skillt kérnék, mivel általában eléggé más nyelvet beszélek, mint egy átlagember, emiatt nehezen értetem meg magam.

Előfordul, hogy a nemed miatt máshogy bánnak veled a munkatársak? (Én magam is textúrázó, illetve scripter vagyok, és rendszeresen szembesülök azzal, hogy személyes találkozáskor nem bíznak a képességeimben)

Fúú, értem, miért tetted fel a kérdést. Amikor “rendes” munkahelyeken dolgoztam, többször találkoztam vele (meg olyannal is, hogy még fél év után is hívogattak, hogy annak idején hogy csináltam), de az az igazság, hogy amióta freelancer vagyok, egyrészt azzal dolgozok, aki szimpatikus, másrészt az állandó megbízásnál annyira szuper főnökeim voltak (az egyik például elment, de még mindig tartom vele a kapcsolatot), hogy ebből sosem volt baj. Tudják, hogy munkamániás vagyok, hogy szívesen tanulok, nagyon toleránsak, és tényleg meghallgatnak szakmai kérdésekben is, nem csak kiadják a feladatot. Tavaly volt talán, hogy bevezették, hogy a száz legjobb Dazos “vendor” kap némi bónuszt – nem sok pénz, viszont rettentő büszke vagyok rá, hogy minden hónapban megjelenik a kis felugró ablak, hogy ebben a hónapban is benne vagyok.

Rita ArtStation galériája

Share.

About Author

Avatar

Leave A Reply