“Imádom a színeket!” – interjú Korda Évával

0

Korda Éva évtizedek óta a hazai animációs szcéna kiemelkedő alakja. Rajzolóként és hátteresként olyan projekteken dolgozott, mint Az erdő kapitánya, vagy napjaink sikerfilmje, a Ruben Brandt, a gyűjtő. Nemrég maga is visszaült az iskolapadba, Éva részt vett a Mesharray DigiMatte Artist képzésén. Ennek kapcsán beszélgettünk vele karrierjéről, és a közelmúlt izgalmas projektjeiről.

Miért kezdtél el animációval és hátterezéssel foglalkozni? Honnan jött az érdeklődés?

Mióta az eszemet tudom, imádom a színeket, kislány koromban mindent kiszíneztem. A nővérem grafikus, és tőle kaptam a rajzolás szeretetét. Volt, hogy rajzolt nekem, aztán én kiszíneztem az alkotását. Azt hiszem itt kezdődött ez az egész. A szüleink mérnökök, szóval nem nagyon volt más művész a családban.

Később az iskolában is sok rajzoláshoz, festéshez kapcsolódó feladatot elvállaltam, emlékszem én voltam például a faliújság-felelős. Érdekes történet, hogy amikor a Szinyei Merse Pál Gimnáziumba jártam, a rajztanárom megkért, hogy fessem meg az érettségi szünetben Szinyei Merse Majálisát. Boldogan vállaltam, és el is készítettem a képet a szünetben. Ez volt az első igazi élményem a festéssel.

Mint a tanáromtól megtudtam, a képet pár évvel később ellopták. Ezt igyekszem bóknak tekinteni, megtiszteltetés, hogy ennyire jónak találták, hogy ellopják. Egy fényképet azért őrzök még róla.

Hogyan mutatnád be magad a Meshmag olvasóinak? Hogyan indult a szakmai karriered?

Animációs filmes vagyok, digitális festéssel és környezetfestéssel foglalkozom. Animáció, majd tanár szakon végeztem a főiskolán, a mai MOME-n.

Az egész komoly szakmai pályafutásom 18 évesen kezdődött, rögtön érettségi után a Pannónia Filmstúdióba kerültem Dargay Attilához, egy fázisrajzoló tanfolyamon vettem részt, ahol megtanultam a rajzfilmkészítés alapjait.

A Dargay féle Az erdő kapitánya volt az első film, amiben fázisrajzolóként dolgoztam. A festés az, ami mindig is vonzott, de a szakmában a rajzolásra volt akkoriban szükség, ezért azon a vonalon indultam el. A festés csak egy vágy volt.

A Pannóniában sokszor átjártam a hátteresekhez, csak figyeltem a munkájukat. Csodáltam a tehetségüket, a gyönyörű színeket, amikkel dolgoznak. Abban az időben akvarell papírra festették a háttereket, nem volt lehetőség javítani, mint manapság a digitális technikával. Ámulattal figyeltem ezeket a művészeket. Három évig dolgoztam rajzolóként a Pannóniában. Itt találkoztam az animáció nagyjaival, filmesekkel, színészekkel, mert a szinkronstúdió is ott volt. Ezután elhatároztam, hogy magasabb szinten szeretném megtanulni az animációsfilm-készítést.

Kopek Rita festőművész készített fel a főiskolai felvételire, ő tanított meg igazán jól “látni”, ő mondta nekem először, hogy van érzékem a színekhez. Rajzoltam, festettem, mintáztam, és egy év múlva felvettek a főiskolára.  

A főiskolán négy plusz két évet tanultam animációt, mellette párhuzamosan végeztem el a tanár szakot. Két diplomafilmem van, egy főiskolai és egy, amit a mesterképzésen készítettem, és ezután rendeztem még egy egyedi filmet. Ezek közül a legutolsóra vagyok a legbüszkébb. A Csendélet egy kollázsfilm, ami vegyes technikával készült. Az izgatott, hogy mennyire tudom absztrakt elemekkel és hangokkal megjeneníteni a különböző életszakaszokat. Hogyan lehet narráció és figurális ábrázolás nélkül gondolatokat közvetíteni pusztán színekkel és formákkal.  Az animációs műfajnak ez az igazi szépsége, szabadsága, hogy bármit meg tudunk az eszközeivel jeleníteni, határt csak a fantáziánk szabhat.

És mi következett a főiskola után?

Elég sűrűek voltak a mindennapjaim. Megszületett a fiam, majd a gyereknevelés mellett tanítani kezdtem. Sokáig a Corvin Rajziskolában tanítottam, ezt az időszakot nagyon élveztem. A VISART Művészeti Akadémián is tanítottam kb. 3 évig storyboard rajzolást és vázlatozást. Több, mint 10 évig tanítottam, jelenleg ezzel nem foglalkozom, pedig nagyon szerettem.

Aztán adódott egy váratlan lehetőség, az akkori Studio Baestarts-hoz kerestek háttereseket. Ez 2010-ben történt. Azóta is főleg hátterezéssel foglalkozom.

Hogyan jutottál el a rajzfilmektől a mozifilmek világáig?

Volt egy időszak, amikor nem nagyon készültek rajzfilmek Magyarországon. Éppen ezért valahogy kikerültem ebből a közegből, ennek a körforgásából. Barátok révén kerültem kapcsolatba a filmes utómunkával, és bele is csöppentem ebbe a világba, az Oberon Filmstúdióban kezdtem dolgozni.

Ez 2006-2007 környékén történt. Kezdetben textúrázással foglalkoztam a stúdióban. Itt ismerkedtem meg a digitális festéssel, majd amikor a stúdió megszűnt, átkerültem a Cube Effectshez, amit ma már Digital Apes néven ismerhettek.

Itt eleinte elég egyszerű munkafolyamatokon dolgoztam, de nagyon jó lehetőség volt a fejlődésre, mert a stúdión belül oktattak minket. Ekkor tanultam meg a kompozitálás alapjait. Itt dolgoztam először nemzetközi szuperprodukción, két Harry Potter filmen, a Főnix rendjén és A félvér hercegen dolgozott a stáb. Ez idő alatt dolgoztunk a Pokolfajzat 2-n és a Quantum csendjén is. A csapatban eleinte rotóztam, később digitális festéssel bíztak meg. Szerettem ezt az időszakot, mert sokat tanultam, rengeteg filmen dolgoztunk együtt, és a társaság is nagyon jó volt. Akkoriban nem volt ilyen jellegű oktatás, itt nőtte ki magát a szakma, hiszen itt tanultunk meg mindent, élesben.

Sajnos a stúdió megszűnt, sokan a csapatból külföldre mentek. Én itthon maradtam, kicsi volt a gyerekem, illetve úgy éreztem, szakmailag ezen a területen még fejlődnöm kell, ezért nem is gondoltam arra, hogy külföldre menjek.

És mi következett ezután?

Háttérasszisztensként kezdtem el dolgozni, 2010 óta pedig elsősorban háttereket festek. Volt egy egész estés animációs film, ami elindult, de sajnos ez a projekt félbe maradt. Remélem egyszer még be tudjuk fejezni.

Ami a legutóbbi évek legnagyobb élménye volt számomra, az Milorad Krstic: Ruben Brandt, a gyűjtő című filmje, amiben háttérfestő voltam. Nagyon szerettem ezt a projektet. Két évig dolgoztam benne, napi 8 órában. Óriási volt a csapat, nagyjából ötvenen dolgoztunk bent a stúdióban, ebből hárman voltunk hátteresek, plusz a vezetőnk Maticska Zsolt.

Hatalmas szaktudással rendelkezel, hogyhogy jelentkeztél a Mesharray DigiMatte Artist képzésére?

Ebben a szakmában fontos a folyamatos fejlődés. A képzés a meglévő szakmai tudásomat jól kiegészítette. Azért csaptam le a képzésre, mert régóta vágytam egy olyan tanfolyamra, ahol tanulhatok az alapokról (Concept Art), a különböző szoftverekről – mint például a Photoshop, a Nuke, a Maya, a Mari vagy a Substance Painter – egészen a matte paintig, a modellezésen keresztül a textúrázásig, fényelésig és a kompozitálásig.

Erre garancia volt Menyhei Szabolcs, a tanárunk, aki végtelen türelemmel és hatalmas szakmai tudással képzett minket. Maga az oktatás nagyon komplex, kicsit nehéz volt elképzelni, hogy ennyi minden belefér 4 hónapba, de mindenből annyit tanultunk, amennyi az environmental témához és kompozitáláshoz kellett, így mindenbe bele tudtunk kóstolni.

Munka mellett hogy jutott időd a képzésre?

A Ruben Brandtnak vége lett, majd egy német gyerekfilmen kezdtem dolgozni, de 2018 tavaszán kifutottak a munkáim. Amíg nem volt új projekt, szerettem volna képezni magam, nincs is ennél jobb alkalom. Így vágtam bele a Mesharray képzésébe.

A tanfolyam óta milyen projekteken dolgozol?

Megkerestek azóta két produkcióból is. Az egyik Gláser Kati rendezésében készül, a címe Városi legendák. Ez egy nagyon bájos, 24 részesre tervezett sorozat, a másik egy német francia koprodukcióban készülő TV-s mesesorozat egy kis boszorkányról. Ebbe referencia háttereket festünk. A címe Petronella Apfelmus. Mind a kettőt nagyon élvezem.

A Rubenes csapattal remélhetőleg tudunk a jövőben is együtt dolgozni egy másik animációs filmen. Erről még nem árulhatok el sokat, de a rendező, Milorad Krstic már dolgozik a forgatókönyvön. Nagyon izgalmas projektnek ígérkezik. Ebben számítanak rám, remélem ezt hozza a jövő.

Magyarországon továbbra is készülnek animációs filmek, de a háttereseknek nincs annyi lehetőségük, ezért szerettem volna képezni magam, hogy szélesítsem a szaktudásom. A filmipar mellett a játékiparban látok nagy lehetőségeket. De a szívem csücske az az animáció.

Eddigi kedvenc projekt?

Mindet szerettem, de a Ruben különösen közel áll a szívemhez. Egyrészt a sikerélmény miatt, másrészt meg a hatalmas szakmai kihívás okozott örömöt, óriási élmény volt.

Mi volt az eddigi legnagyobb szakmai kihívás?

Háttérfestést tekintve egyértelműen a Ruben Brandt. Kihívás volt a rendező által megálmodott látványvilágot megeleveníteni. A korábban említett, félbehagyott projekt festői szempontból volt nehéz feladat.

A DigiMatte Artist tanfolyam is kihívás volt, hiszen sok új területről tanultam. Fontosnak tartom a folyamatos képzést. A fiam VFX-es, és látom, hogy mennyi új terület van, szóval mindig van hová fejlődni és rengeteg újdonság van, amiről lehet tanulni.

Tervezel még valamilyen képzést?

Mostanában nem, mert úgy érzem, a Mesharray tanfolyamán sok területről tanultam, és most már csak rajtam múlik, hogy a megszerzett tudást hogyan építem tovább. Persze ez attól is függ, hogy a jövőben milyen feladatokat fogok elvállalni. Jelenleg úgy látom, hogy a fejlődésem az önszorgalmamon és az időmön fog múlni. Sok minden érdekel, amiről szívesen tanulnék, de most a megszerzett tudást szeretném elmélyíteni, és a portfóliómon dolgozni.

Hogy látod, a tapasztalataid alapján itthon hogyan lehet elhelyezkedni animációval és hátterezéssel, milyen lehetőségek állnak a szakmabeliek előtt?

Itthon hátteres szempontból kevés munka van ahhoz, hogy folyamatos megbízást biztosítson, de nekem szerencsém van, mert sokan ismernek, ezért rendszeresen hívnak projektekbe. Külföldön folyamatosan keresnek embereket, de erre itthonról nincs ennél pontosabb rálátásom.

Ma már sokkal szélesebb körű tudásra van szükség, mint évtizedekkel ezelőtt, ezért nehezen lehet szétválasztani a klasszikus animációt a digitális vonaltól. Szabadúszóként itthon nehezebb, alapvetően projekt alapúak a munkák, ezért vannak sűrű és kevésbé sűrű időszakok is, amiket tudni kell menedzselni.

Mi az a terület, ami mostanában érdekel a szakmában?

Szeretnék többet textúrázással foglalkozni, de a 3D belsőépítészeti látványtervek is vonzanak, ez is egy nagyon izglmas terület. Ha képzésben gondolkodom, akkor ezt az irányt tudom a jövőben elképzelni.

Share.

About Author

Avatar

Leave A Reply