Az animeipar sötét oldala

0

A Japánban készült rajzfilmek, az animék a kétezres évek elején törtek be igazán a köztudatba, amikor lefordították a Sailor Moont, a Pokémont és más sorozatokat is, lehetővé téve ezzel elterjedésüket a világ sok országában. Japán animációs iparának értéke 2002 és 2017 között megduplázódott: mára több, mint 19 milliárd dollárt hoz az országnak évente.

Ebből logikusan az következne, hogy az animációs iparban egyre jobban megéri dolgozni, ugye? Sajnos nem egészen így történt.

Rabszolgatartást idéző körülmények
Az anime majdnem teljes egészében kézzel rajzolt stílus. A kézzel rajzol animáció elsajátításához évek kellenek, és megint csak több éves tapasztalatot igényel az animátoroktól megkövetelt ütemben való alkotás.

Japánban animátorokból sosem lehet elég, jelenleg is hiányszakma náluk, főleg, hogy évente közel 200 animációs TV sorozat készül, nem beszélve a mozifilmekről és egyéb anyagokról. A stúdiók úgy szerzik meg a kellő mennyiségű animátort, hogy rendkívül alulfizetett szabadúszókat bérelnek fel, akik a pénz helyett inkább azért dolgoznak, mert szeretik az animéket.

Egy in-between animátor, aki a key animátorok által megrajzolt fontosabb képkockák közti átmenetet animálja, körülbelül 200 yent keres egyetlen rajzzal – ez nagyjából 500 forintnak felel meg. Ez rendben lenne, ha a rajzokat megfelelő tempóban lehetne gyártani, de egy képkocka elkészítése akár több, mint egy órát is igénybe vehet; és akkor még nem számoltunk a rendkívül részletes hátterekkel, amikről az animék híresek.

A probléma sajnos nem korlátozódik az in-between animátorokra, akik a tápláléklánc legalján állnak: a key animátorok sem keresnek sokkal többet, ráadásul teljesen mindegy, hogy mennyire sikeres az anime, amin dolgoznak. A legtöbbjük azért dolgozik, mert valóban szereti az animéket – ez így nem igazán olyan szakma, amibe a pénz miatt vágnak bele az emberek.

Gyakori, hogy az animátorok munka közben elalszanak az asztaluknál, és az sem ritka, hogy a kimerítő munka következtében kórházba kerülnek. Ez egyébként is jellemző Japán munkahelyi kultúrájára, de az alacsony fizetés még inkább képes kikészíteni az embereket. 2014-ben munkahelyi balesetnek nyilvánították annak a férfinek az öngyilkosságát, aki több, mint 600 órát dolgozott a halála előtti hónapban (ez körülbelül napi 20 órát jelent pihenőnap nélkül).

Egy húszas éveiben járó japán animátor átlagosan 1,1 millió yent keres évente, ami havonta körülbelül 230 000 forintnak felel meg. Ez a fizetés 40-50 éves korára évi 3,5 millió yenre, azaz körülbelül havi 730 000 forintra emelkedik. Japánban évi 2,2 millió yen (havi 460 ezer forint) számít a létminimumnak. Különösen rossz helyzetben vannak a női animátorok, akik gyakran otthonról dolgoznak, és még ennél az átlagnál is kevesebbet keresnek.

A problémák az Astro Boy-nál kezdődtek
Az iparág dolgozóinak alulfizetettsége visszavezethető Osamu Tezuka Astro Boy című animéjéhez. Tezuka nagy hatással volt a mangák és az animék standardjaira.

Az Astro Boy a hatvanas évek elején készült, amikor a legtöbb csatorna még nem merte megkockáztatni az animációs sorozatok készítését. Tezuka ezt úgy oldotta meg, hogy jóval áron alul készítette el a rajzfilmet. A sorozat veszteséggel készült, a kiesett összeget pedig figurákkal, játékokkal és egyéb termékekkel tervezték visszahozni. Mivel ez sikerült nekik, a később készült animék is ehhez a standardhoz alkalmazkodtak.

Tezuka ezzel akaratlanul is nagyon nehéz helyzetbe hozta azokat, akik a nyomdokaiba kívántak lépni. Az animék büdzséjét ezek után is az ő sorozatának költségeihez igazították: az egyéb, kapcsolódó árukon keresztül a jogokat tulajdonló cégek kellő bevételhez jutnak, viszont az anime készítői ettől teljesen független büdzséből kapják a fizetésüket.

Ha megnézzük, hogy mennyit fejlődött az animék grafikája az Astro Boy óta, nevetséges, hogy még mindig ugyanolyan fizetésért dolgoznak az animátorok. Az Astro Boy egy képkockája akár 10 perc alatt elkészülhetett, mivel a karakterek nagyon egyszerűek voltak; ám a mostani animék olyan vizuális részleteket tartalmaznak, amikkel órákig el lehet pepecselni – gondoljunk csak az animékben látható ételekre, amikre elég csak ránézni, és csorog a nyálunk.


A probléma orvoslása nem egyszerű, de egy szervezet, a New Anime Making System Project azon dolgozik, hogy pénzt gyűjtsön az animátorok munkakörülményeinek javítása érdekében. A projekt többek között animátorként is megfizethető szállásokat létesít, amiket például a Naruto, az Attack on Titan és egyéb felsőbb kategóriás animék rendezői is igénybe vettek.

A legtöbb animátor a körülmények ellenére is szereti a munkáját – elmondásuk szerint nincs ahhoz fogható érzés, mint az általuk rajzolt karaktereket megelevenedni látni a képernyőkön. Csak remélni tudjuk, hogy a jövőben a Japán animátorok a tehetségükhöz méltó fizetést kapnak majd.

forrás

Share.

About Author

Avatar

Leave A Reply