Terepen tesztelve: Canon EOS 5DS R

2
Umbriai dombok a felkelő nap fényében (Canon EOS 5DS R, Canon EF 300mm f2.8L IS II USM)

Canon EOS 5DS R, Canon EF 300mm f2.8L IS II USM

Elmúlt év végén fogtam először kezembe a Canon új megapixel szörnyét ismét osztrák kollégák közbenjárására, de sajnos nem volt alkalmam rendesen kipróbálni. Aztán idén februárban megint csak tapogatás jelleggel fogdostam a tokiói CP+ rendezvényen – ahol amúgy bejelentették a vázat – míg idén tavasszal már egy 1.0-ás firmware-t futtató géppel csináltam pár kattintást és bizony tetszett amit láttam.

Pár napja viszont itt pihen egy az asztalomon. Friss, ropogós, az első bolti darabok közül került azonnal hozzám. Viszont a komolyabb kipróbálással pár hetet várnom kellett.

Még az utazás előtt csináltam néhány szintetikus tesztet a zaj és a részletek tekintetében. Lelövöm a poént: nem történt meg a sokak által várt csoda, nem lett mindent elsöprő dinamika és nem lett extrém ISO skálázhatóság. De mindenki nyugodjon le: ezek ellenére mégis egy nagyon erős masinát tartok a kezemben.

IMG_0077-Edit

CP+ 2015 Tokió

Nézzük, hogy mi az újdonság, mi változott az 5D Mark III-hoz képest

Ergonómia és kezelés

Ezt nem ragozták túl a Canon tervezői, de nem is hiányzik a formatervezői bravúr, hiszen az 5D Mark III kialakítása nagyon jól sikerült, ezért az új 50 megapixeles szenzort azonos házba csomagolták. Felirat nélkül csak a csatlakozók mellett kidudorodó élről ismerhető fel a masina.

A csatlakozókat átvariálták, ezért annak ellenére, hogy a régi L-bracket rámegy, ha távkioldóval akarjuk használni bizony újra lesz szükségünk.

Hiányzik viszont a 7D Mark II-nél megszeretett joystick körüli billenőkar, cserében picit jobban kiemelkedik az M-fn gomb, de ez kesztyűs használatnál édeskevés.

Az USB2-t 3-as specifikációjúra cserélték, azonban hiába az USB3, ez az átviteli sebességen nem igazán látszik. Talán egy firmware frissítés majd megoldja a kérdést.

Újdonságok

Az AF-en csiszoltak egy picit. Az 5D Mark III-ban megismert 61 pontos rendszert párosították az 1D X-ben és a 7D Mark II-ben is megtalálható, fókusztámogató RGB + IR kiértékeléssel. Ez sok szituációban előnyt jelent, de jó tudni, hogy ezt használva valamelyest csökken a rögzíthető kocka/másodperc!

A menüben felbukkan néhány új funkció. Fine Detail néven megjelent egy kis rádiuszú, agresszív élkontrasztnöveléses Picture Style, ami jobb képességű optikáknál rendre túlélesíti a képet. Ezen kívül már nem csak a képarányt változtathatjuk, hanem “kroppos” felvételeket is készíthetünk 1.3, 1.6-os szorzótényezővel, 30 és 20 megapixeles nagyságrendi pixelszámmal.

Felbukkan még egy hideg beltéri fényre optimalizált AWB lehetőség, ami videósoknak nyújt nagyobb segítséget, akik közül legtöbben nem fogják megérezni a tömörítetlen 4:2:2-es jel hiányát. Cserébe viszont time-lapse videó funkciót kapnak.

A mirror lockup kiegészült egy shutter release időzítővel, mellyel beállíthatjuk, hogy a tükörfelcsapás után mennyi idővel kezdődjön el a kép rögzítése. Ezalatt az 1/8-ad – 2 másodperces várakozás alatt hatékonyan lecseng a tükörfelcsapás okozta vibráció.

GPS-t sajnos nem kapunk.

5DS, de mitől R?

Néhány éve új, mágikus fogalmat tanult meg a fotós társadalom: optical low pass filter. Hogy ez miért jó és miért nem, arra egy régebbi írásomban már kitértem. A lényeg, hogy az 5DS R jelű változatban nincs ilyen (valójában van, csak a hatása van kioltva), ezért nő az élkontraszt, precízebbek a részletek, javul a jel/zaj arány. Cserébe néhol durva moire jelenséggel kell megküzdeni (a moire-ról egy animáció található a cikk alján).

Vannak olyan felhasználások, ahol a moire gyakrabban és sokkal látványosabban fordul elő, mint a természetfotóban. Ezért, hogy senki se maradjon megapixelek nélkül, nekik a Canon a “sima” R nélküli 5DS-t kínálja hasonló megapixellel, de élsimítással.

Én viszont hosszú ideje megelégedéssel használok ilyen szűrő nélküli gépet, így nem is volt kérdés, hogy melyik kivitelre esik a választásom.

Szintetikus tesztek

Hogy feltárjam a zajt és az általában elhanyagolt vörös-reprodukciót, a kicsomagolás után az első dolgom volt, hogy lőttem pár szürkekártyát és colorcheckert. A várakozásaim pozitív irányból igazolódtak. Sok fórumon latolgatták a 7D Mark II hasonlóságot, de a Canon mérnökei csiszoltak még a szenzortechnológián. Közel egy fényértékkel kisebb a zaj, mint a 7D Mark II képein és a vörös-reprodukció is jobban “sikerült”, pedig itt a 7D Mark II, az 5D Mark III-nál is jobban odateszi magát.

Jó hír, hogy a jelentkező zaj is szerethető, nem steril, visszatért a filmszerű szemcsézettség, olyasmi, amit a legelső 5D produkált.

Ezen a slideren az 5DS R és 7D Mark II ISO100-on tapasztalható zaját látjátok, mindkét gépnél 100%-os nagyításban.

  • Before-kepek
    After-kepek
    Before kepek After
Mennyi? 50! Mi 50? Mi mennyi?

A szintetikus tesztekkel az a baj, hogy nem a kimenet oldaláról közelítik meg a képminőséget, pedig valójában ennek van igazán értelme, mert nem mindegy, hogy egy facebook profilképben, egy A4-es magazin megjelenésben vagy egy A1-es művésznyomatban gondolkodunk. Ezért 36mp-re (ekkora egy jó minőségű 84×59 centiméteres, A1-es nyomat pixeligénye és nem mellesleg a Nikon D810 felbontása is) leméretezve a képeket összehasonlítottam a Nikon D810 eredményeivel (lenti képek). A zaj tekintetében a Nikon előnye megmaradt, de nagyon apróra csökkent, élkontrasztban pedig nem látható különbség. A leméretezett képek pedig nagyon kiegyensúlyozott tónusokat produkálnak még a sötét tartományban is. Ez tapasztalható végig a 100-12800-ig terjedő ISO terjedelemben.

Az alábbi két slideren az ISO100-on és ISO1600-on tapasztalt zajosodás látható 36 megapixelen (a Canon 5DS R leméretezve), 100%-os nagyításban.

  • Before-18snr
    After-18snr
    Before 18snr After
  • Before-iso1600
    After-iso1600
    Before iso1600 After

Ha hozzátesszük, hogy kevesen dolgoznak A1-es médiumra, de még A2-re is, akkor a szintetikus teszteken tapasztalható különbségek szó szerint eltűnnek.

Az 50 megapixel elméletileg 105×70 centiméteres, galéria minőségű printekhez elegendő (25 cm-ről nem esik szét a kép), de ezt optika oldalról is támogatni kell. Egy új sorozatú 24-70/2.8-as optika kb. 30-32 megapixelt, de a legjobb fixek is csak maximum 40-42-őt tudnak “feltölteni” valódi adattal, a többi redundáns flekkekként jelenik meg.

Ezekhez az adatokhoz hozzá kell tenni, hogy csak a kontrasztarányokra épülő, becsült értékek, nem állnak rendelkezésemre a precíz méréshez szükséges eszközök. De ezt a feladatot hamarosan megoldják mások.

Fényelhajlás

Van még egy rettegett fogalom: diffrakció, magyarul fényelhajlás. Pár éve még haladó fotósok is rácsodálkoztak erre a fizikai jelenségre, nem volt megszokott, hogy nem lehet büntetlenül f16-ra rekeszelni, mert fellágyul a kép. Ez a küszöb a megapixelek növekedésével egyre alacsonyabbra kerül (azonos felületre vetítve), így az 5DS és 5DS R tulajdonosoknak f6.3 rekeszértéknél szűkebb pupilláknál bizony szembe kell nézniük a diffrakciós lágyulással (a 7D Mark II és 70D tulajoknak is)! Ha a részletek megtartása mellett mégis nagyobb mélységélességre van szükség, akkor felhasználástól függően elkerülhetetlen a tilt-shift optika használata vagy a focus bracketing.

Ugyan nem túl elegáns, de egyes esetekben a diffrakció hasznunkra is válhat. A küszöbnél szűkebb pupillát választva a fényelhajlás finoman fellágyítva a képet elvégzi az élsimítást, így megoldható pár kritikus szituáció, de ez a hatás nem teljesen azonos, ráadásul nem tartható kézben, mert nincs megfelelő visszajelzés a kijelzőn.

A fentiek persze csak akkor igazak, ha jó minőségű optikával dolgozunk. A gyengébb minőségű üvegek eleve lágyabban rajzolnak, így elrejtőzik a diffrakció hatása. Egy erősebb bemeneti élesítéssel pedig egy darabig ellensúlyozhatjuk a lágyulást.

Dinamika

Nos igen, itt nem történt óriási előrelépés, de ez nálam nem kritikus szempont, mert a választott témámnál, a tájképeknél ez HDR-el tökéletesen orvosolható. A sötétek a már megszokott módon, kurtán-furcsán buknak be feketébe, viszont ezen nagyságrendeket javít a fentebb említett és szinte biztosra vehető leméretezés.

A sötétekben indokolatlanul magas színzajt érzek, de ez szerintem firmware szinten hamarosan kezelni fogják.

Képfeldolgozás

Nagyot ugrik az igényelt teljesítmény. Egy 3.2 GHz-es, 4 magos i7-es, 16 Gb-os gépen a Lightroom 6.1-es (nVidia GeForce GTX 660 GPU-val gyorsítva) közel 7 másodpercig elszöszöl egy 1:1-es preview legenerálásával. Sok kép esetén tanácsos, ha megnöveljük a preview képek által elfoglalható tárterületet. Egy 3 kockás HDR kép készítése pedig már a 16 Gb memória határait feszegeti!

Terepi tapasztalatok

Az előbbi információkkal felvértezve, izgulva csomagoltam be a felszerelést a júliusi umbriai fotótúránkra és nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen képeket fog produkálni az új masina az élsimító szűrőjétől megfosztott 5D Mark II-mhöz és a szintén a táskámba került 7D Mark II-höz képest.

Hazatérve a képek átnézése után az első dolgom volt a használt optikákhoz való megfelelő bemeneti élesítés megtalálása. Picivel alacsonyabb értékekre van szükség, mint az élsimítójától megfosztott 5D Mark II-nél, ami ellentmond néhány fenti állításnak. De ami jó, azt ne bolygassuk.

A Canon közzétett egy listát a felbontáshoz ajánlott optikákról, itt inkább a felső harmadából válogassunk. Az út során használt három optika (24-70 f2.8L II, 70-200 f2.8L IS II és 300 f2.8L IS II) mind nagyon kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott. Nem meglepő, de az új 7D-t állva hagyja:

  • Before-MEZO2
    After-MEZO2
    Before MEZO2 After

1600 méterre lévő domboldal. 100%-os méret, f2.8, ISO100, Canon EF 300mm f2.8L IS II USM. Az 5DS R módosítás nélküli, Lightroommal konvertált tif fájlját innen letölthetitek (ProPhoto RGB, 275 Mb!).

A példa szemléletes, de nem igazán szerencsés, mert a párás levegő és a nagy távolság durván gyengítették az élkontrasztot. A 7D képén sokkal döglöttebbek az árnyékok, ami egyértelműen az 5DS R dinamika előnyéről árulkodik.

Gamutban is történt előrelépés. A meredekebben vágó színszűrő miatt ráver az 5-ös sorozatt régebbi tagjaira:

  • Before-gamut
    After-gamut
    Before gamut After

LAB gamut, ISO100, 50%-os és 33%-os luminancián ábrázolva

Jól látható, hogy az optimalizált szűrő többet hagy a zöldből, ami nagyon jót tesz a természet színeinek, de ebből a vörös is profitál, ami előny a sötétebb régiókban jelentkezik. Nyoma sincs a régebbi gépvázakon 40%-os luminancia alatt összeomló gamutnak, szép kövér krumplit mutat a színprofil.

Konklúzió

Borzasztóan erős masina került most a Kanonisták kezébe. Szerencsére nem volt igazuk a 7D Mark II-ből kiinduló tamáskodóknak. A gyártó mérnökei tényleg kitettek magukért. A többi Canon gépvázhoz képest javult a színreprodukció, a tónusszeparáció, a zaj-karakterisztika és elképesztőek a rögzített részletek. Természet- és városfotózásnál valamint minden olyan területen, ahol a moire kevéssé jelentkezik és nem szükséges extrém ISO skálázhatóság keményen megállja a helyét.

Használnám?

Naná, már használom 🙂

Ha idáig elolvastad, akkor a további írások is érdekelni fognak.

Share.

About Author

Bakos Gábor

Qualified Wildlife Photographer (QEP), EFIAP, Color Evangelist. Felfedezés, utazás, kaland és természet: gyermekkorom óta részei az életemnek. Legkedvesebb fotótémain az absztrakt tájak, madarak és az emberek. Az elmúlt években többször szerveztem eltűnő kultúrákat megörökítő expedíciót. Így kerültem Honduras esőerdőibe a tawahka indiánok közé, Guatemalába, Nicaraguába és Panama rosszhírű Darienjébe a wounaan és embera törzsekhez. A Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség (FIAP) EFIAP fotóművészeti diplomát adományozott a fotóművészeti kiállításokon elért eredményeim elismeréseként. Tagja vagyok az Amerikai Fotográfusok Szövetségének (PSA) a Magyar Természetfotósok Szövetségének (naturArt), a Német Természetfotósok Szövetségének (GDT) és a világ legelismertebb fotósait tömörítő X-Rite Coloratti csapatának. Ebben a blogban gondolataimat, érzéseimet, kalandjaimat szeretném megosztani veletek. Bemutatni egy szeletét a munkámnak és az életemnek. Írni fogok utazásokról, túrákról és technikai dolgokról. Remélem érdekesnek és hasznosnak találjátok.

2 hozzászólás

  1. Pingback: Fény és árnyék - Meshmag

  2. Pingback: Terepen tesztelve: Canon EF 11-24mm f/4L USM - Meshmag

Leave A Reply