Komoly vádak az MPC ellen

2

A Jungle Book VFX munkálatai miatt az MPC fizetetlen túlórákba hajszolta a dolgozóit, miközben meg sem próbált velük a párbeszédre törekedni, és folyamatos nyomás alatt tartotta őket. Legalábbis ez derül ki a BECTU jelentéséből. 

A BECTU (Broadcasting, Entertainment, Cinematograph and Theatre Union) érdekvédelmi csoport április közepén megjelent jelentése szerint a londoni Moving Picture Company (MPC) a Jungle Book munkálatai alatt nem bánt megfelelően az alkalmazottaival. A BECTU úgy fogalmazott, hogy “az MPC egyben valósított meg mindent, ami rossz az Egyesült Királyság VFX mikrokozmoszában”, és ez nem hangzik túl jól. Az érdekvédelmi szervezet egy elég nagy mintát felvonultató kutatást végzett, melynek eredményeként kiderült, hogy a cég mind a múltban, mind pedig a jelenben komoly aggályokat támasztó munkakultúrát folytat, ami tisztességtelen a világszínvonalon dolgozó VFX artistokkal szemben, akik nem csak a kifizetetlen túlórák miatt panaszkodtak és panaszkodnak.

A BECTU még 2015-ben kezdett aktívabban kampányolni az MPC dolgozói között szakszervezeti szempontból, aminek az lett a vége, hogy a vezetőség mindenféle fórumról eltávolította és eltávolíttatta a szakszervezeti jellegű tartalmakat. A BECTU-jelentés egyik aggályos pontja a rövidtávú szerződéseket érinti, melyek fokozott nyomás alá helyezik a munkaerőt, holott a UK Screen szerint a brit VFX munkaerő 91 százaléka hosszútávú munkaszerződéssel dolgozik, ergo az MPC gyakorlata több, mint szokatlan. A BECTU által végzett felmérés szerint a legtöbb válaszadó úgy gondolja, a rövidtávú (tehát határozott idejű) szerződés és a vezetők által kifejtett nyomás közt közvetlen kapcsolat van, különös tekintettel a ki nem fizetett túlórákra.

A felmérésben nagyon sokan adtak olyan választ, hogy az MPC-t nem érdekeli a tisztességes párbeszéd a dolgozókkal, akik szerint a “Crew Forum” sem ér semmit, hiszen hiába panaszkodtak ezen a felületen, semmiféle változás nem történt. Sokan kifogásolták azt, hogy a messzemenőkig eltolódott a munka és magánélet aránya az előbbi felé, miközben fokozott feszültségeket szült a túlórák elutasítása amiatt, hogy nem kerültek kifizetésre, miközben egyre több jogos sérelem merült fel a vezetőséggel szemben. Mindeközben a menedzsment elkezdett egyre jobban érdeklődni aziránt, hogy melyik dolgozó mennyire kötődik az érdekvédelmi szervezethez (tehát a BECTU-hoz), ami kellemetlen nyomásként realizálódott az alkalmazottak körében.

lot of workPaul Evens a BECTU-tól azt mondta, hogy “a felmérés eredményei nagyon komoly problémákra utalnak, és reméljük, hogy az MPC vállalja velünk az együttműködést annak érdekében, hogy a témában egy teljesen független felmérést végezhessünk. A VFX ma már a brit filmipar központi része, és éppen ezért meglepő, hogy a legtöbb válaszadó attól félt, az MPC megtudja, hogy ők is tagjai a szakszervezetnek. Nagyon sokan tartanak attól, hogy ennek következményei lesznek, aminek alapot ad az, hogy néhány esetben valóban előfordult közvetlen zaklatás és megfélemlítés a vezetők részéről. Amennyiben az Egyesült Királyság VFX ipara meg kívánja tartani a tehetségeket, akik szükségesek a túléléshez és a növekedéshez, akkor a csúcs felé kell törekedni, és nem alulra kerülni. Nem hagyhatjuk, hogy London elveszítse a hírnevét a rengeteg kifizetetlen túlóra miatt, és ez az egyik célja a BECTU kampányának . Mindenki kapja meg a filmiparban azt, amiért megdolgozott”.

Lássunk néhány jellemző problémát, amit az alkalmazottak mondtak az MPC munkapolitikájáról:

  • “Az MPC-nél szerzett évek tapasztalatai miatt hagytam ott a filmipart, és időbe tartott, mire ismét vissza tudtam térni hozzá”,
  • “Nagy nyomás nehezedett rám amiatt, mert úgy éreztem, ha nem dolgozom sokat a hivatalos munkaidőn túl is, akkor nem hosszabbítják meg a szerződésem”,
  • “Ez az egész a nyomásról szól, hogy az emberek minél többet dolgozzanak ingyen. Mindig tudatában kellett lenned, hogy ha nem teszed meg, akkor nem hosszabbítják meg a szerződésed. Amikor a meghosszabbításra került a sor, mindig azt éreztették, hogy nem vagy elég jó, és szívességet tesznek neked azzal, hogy mégis náluk maradhatsz. De soha nem ajánlottak többet, mint korábban, hiszen nem vagy elég jó, és ez csak egy szívesség részükről. Persze, azóta rájöttem, hogy ez náluk csak a modus operandi ahhoz, hogy a) megsemmisítsék az ember önbizalmát, így már másutt sem mer körülnézni, b) a lehető legalacsonyabban tartsák az értékedet.”
  • “Amikor ott voltam, a félelem kultúrája működött, hiszen a személyzet félt bármit is megemlíteni bárkinek. Úgy gondolom, ez a kultúra fentről jött lefelé.”
  • “Legalább 12 órára van szükségünk két műszak közt, és nem dolgozhatunk többet egyszerre, mint 14 nap. Szükségünk van a túlórapénzek kifizetésére, és a 40 órás munkahetekre, szemben a 80-100 órásokkal. “

Nos, ilyesmik szerepelnek a BECTU jelentésében, de afelől szemernyi kétségünk sem lehet, hogy nem csak az MPC-nél, és nem csak a VFX szakmában mennek így a dolgok. Sőt, meglehet, hogy a britek még egészen jó helyzetben vannak más országok munkavállalóival szemben.

 

 

Share.

About Author

Avatar

2 hozzászólás

  1. Pingback: The Jungle Book: pillantás a kulisszák mögé - Meshmag

Leave A Reply