“Mindenből legyen egy alapismeret, ami alapján eldönthetjük, merre tovább…” – interjú Protzner Györggyel

0
Legújabb interjúnkban ismét iskolánk egyik tehetséges hallgatóját szólaltattuk meg. Immár tizenöt éve tevékenykedik designerként, ez idő alatt rájött, hogy az autodidakta képzés nem passzol ehhez a szakmához. Ehhez, amely nem is egy, hanem mindjárt tizenöt egyben. Protzner Györggyel beszélgettünk.
– Mutatkozz be kérlek!

Protzner György vagyok, szabadúszó designerként dolgozom lassacskán 15 éve. Ezen belül elsősorban termékdesign, a DTP valamennyi területe, kis webdesign, arculat, 2d-s reklám animáció stb. Ezenkívül fotózással is foglalkozom, amikor éppen szükséges, akár az adott projekt részeként, akár csak úgy külön.

– Miért ezt a szakmát választottad?

Miért csak most? Valójában nem én választottam, hanem a szakma engem. Ahogy az lenni szokott, egyre több munkánál merült fel az igény valamilyen 3d-s megjelenésre, amihez a Photoshop már kevés volt. Ha igazán tudatos lettem volna, már 15 éve belekezdtem volna a 3d-be, még mindig megvannak régi, tán 2002-es Studio 21-es prospektusok, amikkel anno évekig szemeztem. Ma már látom, nagy hiba volt, pont 15 évvel lennék előrébb.

– Hol és mikor kezdtél vizuális dolgokkal foglalkozni?

Még általános iskolában, az ottani suli tv-ben csinálgattam kis BTV intrókat, akkor még C64-en, illetve fotóztunk, kameráztunk, vágtunk stb. A középsuli teljesen kiesett ezen a téren, akkor még azt hittem programozó leszek, de pár év múlva jelezték valódi programozók, hogy tán nem kéne erőltetni. Mindenesetre elég nagy hasznát veszem a mai webes világban, és a különféle programok scriptjeinek faragásakor. Aztán egy Sulinet-pályázaton pár barátommal második helyezést értünk el, és ment minden a maga útját, webdesigner lettem, és emellé rakódott a többi.

– Mi alapján választottál iskolát?

2014-ben jött el az a pont, hogy nem lehetett tovább húzni 3d-tudás nélkül, hát rákerestem a már említett Studio 21-re, ami ma már Mesharray. Végignéztem a site-t, az oktató interjúkat, mások referencia képeit és döntöttem. Elvégeztem egy MAX VÍZ tanfolyamot, eleve azzal a céllal, hogyha lesz időm és energiám, akkor folytatom valamelyik teljes csomaggal, lehetőleg ugyanúgy Lampinál (Lampert Gábor), mint első alkalommal. Ha már hónapokig bosszantottam a neten a kérdéseimmel, ne ússzon meg élőben sem… ismét.

– Mik a tapasztalataid a szakmai oktatást illetően? Lehet-e ezt otthon, autodidakta módon tanulni vagy mindenképpen szükséges szakavatott oktatóra támaszkodni?

Elképzelhető, hogy lehet. Biztos van 50-100 ember a 7,3 milliárdból, aki erre képes és hajlandó. Próbáltam, de nem sokra mentem. Egyrészt fogalmam sem volt, hogy milyen sorrendben és milyen tutorial videókat érdemes megnézni, azokon belül miért csinálja azt, amit, és egyáltalán jól csinálja-e, vagy tákol? Muszáj, hogy legyen egy alap, amire lehet építeni. A rendes tanórák azért is jobbak valamilyen egymásra épülő online tutorial-csomagnál, mert egyrészt ott nem lehet visszakérdezni, másrészt, ha nem megy, hajlamos az ember – legalábbis én – alt-tab-ot nyomni és megnézni inkább egy újabb részt valamelyik kedvenc sci-fi sorozatából. Szóval kell a motiváció, a társaság, hogy nem lehet lemaradni, taskot váltani, átmenni tv-zni a másik szobába, és kell az oktató is, akit lehet nyúzni, hogy „de miért”?

A szakmai oldalt tekintve az nagyon hamar kiderül, hogy ez nem egy szakma, leginkább 15 egyben. Ahogy bármelyik iskolában, itt is az a leglényegesebb, hogy mindenből legyen egy alapismeret, ami alapján eldönti az ember, hogy merre tovább. Még ha specializálódik is az ember egy irányba, akkor sem árt, ha egy kicsit mérnökké alakul, ha RIG-elni akar, fizikussá válik, ha bevilágít valamit. Nem árt egy kis anyagismeret, egy kis anatómia és kézi rajz organikus modellezéshez, egy kis programozás játékintegrációhoz. És nemrég tudtam meg Horváth Balázstól, aki most épp a karaktertervezést próbálja belénk plántálni, hogy ha nem pusztán felnőtt filmes karaktereket kívánok tervezni, akkor hamarosan varrónő is leszek… Arról se feledkezzünk meg, hogy egy-egy tanfolyam után remek kis közösség alakulhat ki a csoportban, akár élőben, akár online, ahol tovább tudjuk egymást segíteni, nyúzni, rángatni.

 

– Honnan jött a Jarl Design?

Sokan Jarlként ismernek: egy – még középiskolásban – igen rosszul megválasztott netes nicknév rövidítéseként, mert képtelenség volt az eredetit kimondani. Azóta mindenféle cég/brand neveken tevékenykedem, némelyikben többedmagammal, pl: portálfejlesztések, applikációk stb. De ez az egy biztosan marad, szerencsére munkaadóim és megbízóim többsége már lassan évtizedes partner. Amióta főleg – 3-4 éve – a designra koncentrálok elsősorban kellett egy olyan név, ami ezt az ágat foglalja magába, hát odaraktam mellé a designt.

– Milyen hardverekkel és szoftverekkel dolgozol?

Legfőképpen még mindig az Adobe szoftvercsaláddal, mert a munkáim többsége ehhez köt, de remélem idővel átrendeződnek az arányok. A fő 3d-s alkalmazás a 3ds Max, erre rakódik rá a Substance 2-3 programja. Valamint az egyik párhuzamos dimenzióból átzuhant – ahol teljesen más irányban indult az informatika – Zbrush-al küzdök éppen. A gépemet folyamatosan fejlesztgetem, jelenleg egy hatmagos i7-essel és egy 980-as Nvidiával küzdök.

– Melyik munkád jelentette a legnagyobb kihívást és miért?

Talán az egyik gyógyszercégnek készített kis tv-spot, ahol egyrészt a saját termékdesignomat kellett – igaz csak dobozok – bemozgatni, másrészt bogyeszokat szórni. Itt a kihívás részt a massfx vs. stabilitás okozta. Valamint utóeffektezni kellett is After Effectsben, hangra, zenére, narrációra.

– Mi az, amire a legbüszkébb vagy?

3d-ben jelenleg még mindig az űrbázisos házi feladatra, abba elég sok időt öltem, és még nincs vége. Eleve modulárisra építettem, vagyis szabadon lehet folyósókat, elágazásokat, lezárásokat stb. pakolni bele. Ha begyakorlom a karaktertervezést is tanfolyam után, remélem még egy „igazi” xenomorph is rohangál majd benne.

– Mik a rövid és hosszú távú szakmai terveid?

Rövid távon – nyáron – gyakorolni és felfrissíteni az elmúlt 8 hónap anyagát, aztán hosszú távon szintén. Legalább egy-két évet saccolok, mire ki merek majd tenni egy rendes portfóliót – legalábbis munka mellett. Persze közben, ha jön konkrét 3d-s munka, akkor az is. Szerencsére a MAX VÍZ óta folyamatosan vannak kisebb munkák. Iszonyatosan sokat számít egy-egy terméktervnél, hogy meg tudom mutatni nem csupán a címkét vagy palástot pont úgy és abban, amibe kerül, fizikailag korrekten leszámolva, az összes nyomdai és kötészeti technológiával. Emellett szeretnék még Mayázni, sosem árt, ha több rendszer ismerek, ezért is kontárkodom bele hamarosan talán a videókompozitálásba is. Épp most fejeződött be a Nuke-tanfolyam, itt külön köszönöm Princz Ágostonnak, hogy ötszázadikra is válaszolt a „mi is volt annak a node-nak a neve…” kezdetű kérdésre. Ami biztos, képre szöveget beúsztatni továbbra is After Effectsszel fogok, de minden másra jobb alternatívának tűnik. Amit nem tervezek – persze hozhatja úgy az élet –, hogy konkrétan elmegyek valamelyik céghez beülős munkára. Bár biztos így lehetne a leggyorsabban és legtöbbet fejlődni, de élvezem a szabadúszó, bedolgozó életet és a változatos munkákat.

– Mit csinálsz, amikor nem dolgozol?

Hát… mostanában leginkább a Mesharray bejárata előtt kávézok. Sajnos mostanában semmi időm nem marad pihenni, régebben kikapcsolódásként utazás, fesztiválozás, haverokkal sátrazás, WOW/Diablozás, sorozatnézés jött szóba.

Share.

About Author

Leave A Reply