“Ha magadévá teszel egy problémát és megoldod, azt nem lehet semmivel felülmúlni” – interjú a Mesharray oktatójával, Lampert Gáborral

0

Lampert Gábor hazánkban elsők között vetette bele magát a 3D grafika világába. Harminc éve van a pályán, tanárként segíti a fiatalokat a pályán. A Mesharray diákjai tőle tanulhatják meg a 3ds Max alapjait. Interjúnkban oktatói tapasztalatairól és a 3D-zés sajátosságairól beszélgettünk vele.  Olvass tovább, ha szeretnéd megtudni, milyen tanácsai vannak a pályaválasztás előtt állók és a pályakezdő 3D szakemberek számára!

Három évtizede vagy a pályán, mikor kerültél kapcsolatba először a 3D grafikával? 

Alapvetően szabadúszó grafikus vagyok, 1991 óta 3D-zek. 1996-ban jelent meg az első 3ds Max, előtte pedig voltak a DOS-os release-ek. Én a 2-es DOS-on kezdtem a 3D-zést egy i386-os gépen. Abban az időben még egész más volt a helyzet. Nem úgy dolgoztunk, hogy több monitor, 24 col meg szuper-processzor áll rendelkezésünkre – semmi olyasmi, mint manapság. Ez volt a hőskor.

Honnan tudtad, hogy ezzel szeretnél foglalkozni?

Abban a pillanatban eldőlt, amikor először leültem a 3D Studio elé szöszmötölni. Akkoriban nem volt internet, nem volt kitől tanulni. Talán 15-20 ember használta itthon ezt a szoftvert. Kölcsön kaptam egy gépet meg a programot, hogy próbáljam ki.

Profi segítség híján mégis hogyan sikerült ilyen magas szintre fejleszteni a tudásod?

Ahogy mondtam, abban a pillanatban tudtam, hogy ezt akarom csinálni. Nem volt könnyű, mert semmi segítség nem állt a rendelkezésemre ahhoz, hogy megtanuljam használni a szoftvert. Nem csak a mai YouTube tutorialokra gondolok, hanem még dokumentáció sem volt a szoftverhez, nemhogy tanfolyam, ahol megtanulhatom az alapokat. Az első klikktől tapasztalati úton tanultam meg mindent.

Mindig is autodidakta módon tanultál?

Igen, mindig. Amit tudok, azt magamtól tudom. Van egy nagyon biztos, több évtizedes tudás-alapom, amire ma már tudok építkezni. Egyre több a forrás és a lehetőség szerencsére, így folyamatosan képezni tudom magam a mai napig önállóan. 

Nem lehetett könnyű egyedül belevágni. Hogy látod, hogyan lehet sikeres az önképzés, az autodidakta tanulás?

Eleinte nagyon szenvedős volt az egész folyamat. Anélkül nem megy, ha nem érdekel az, amiről tanulsz. A 3D-zéshez hasonló kreatív tevékenységet vagy szenvedélyesen csinálod, vagy sehogy. Igazán kreatív szakma ez, itt kell a tűz, mert az hajt előre, hogy fejlődj. 

Hozzáteszem, ilyenkor jól jön, ha még az iskolapadban megtanultál tanulni. Ebben a szakmában, ha az első buktatónál térdre esel és nem állsz fel, akkor ennyi, tényleg nem érdemes csinálnod. 

A kudarcok jönni fognak, de szerencsére ma már több oldalról is van segítség a fiatalabb generációnak. Oktatóként az én feladatom az, hogy a diákokat segítsem ezen az úton. Nekem ezt az egészet magamnak kellett végigjárni, így pontosan tudom, milyen nehézségek adódhatnak. 

Több évtizede vagy a pályán, hogy lehet, hogy még nem untad meg?

Csinálni akartam, és gyakorlatilag 30 éve ezzel foglalkozom, minden nap. Az egészben az a szép, hogy hiába van nagy rutinom, ebben az iparban folyamatosan fejlődni és tanulni kell. Kicsit egy örvénylő kúthoz tudnám hasonlítani: elrugaszkodsz a peremről, és onnan már csak lefelé visz az út, beszippant a legmélyére.  

Azért nincs megállás, mert folyamatosan jönnek ki az új algoritmusok, az új elvek, egyre gyorsabb gépek vannak, a technika folyamatosan felnőtt ahhoz, amit korábban csak elképzelni tudtunk.

Csak hogy egy példával szemléltessem, mennyire bonyolult tud lenni egy 3D szoftver: ha a Microsoft Word szövegszerkesztő komplexitását egy egységnek tekintjük, akkor a 3ds Max vagy Maya százezer egység. Emellett egyre több program van, amiket szintén meg kell tanulni használni, ha naprakész akarsz maradni.

Szóval mindig van mit tanulni! Rengeteg mindenhez értesz, de mégis mi a szakterületed? Mi Lampert Gábor specialitása a 3D szerteágazó világában?

Ez bonyolult kérdés, kezdjük nagyon az elején. A legtöbb esetben a cégeknél specialisták vannak a különböző feladatokra. Az egyik kompozitál, a másik textúrázik, van aki bevilágítja, van aki UV-zik, szóval rengeteg különböző feladat van a 3D-zés során, amire mind van külön szakember – sok-sok ember van a láncban. Ez azt jelenti, hogy a specialistának a saját területén nagyon profinak kell lennie.

Aztán ott vannak a generalistok, és itt most nem a pozícióra gondolok, hanem a beállítottságra. Én is ilyen típusú szakember vagyok, mindenhez értek kicsit. Nagy átfogásom van az egész tartományra. Persze nekem is mindig lesz mit tanulnom, de alapvetően mindenre rálátok, néhány részterületen pedig nagyon mély a tudásom.

Azért kell lényeges területekhez értenem, mert az oktatás során ezeket mind érintenünk kell, hiszen csak így tapasztalhatja meg a diák, hogy mihez van affinitása, és utána tud abba az irányba tovább haladni.

Mióta tanítasz Mesharray-nél? Milyen tanfolyamokon találkozhatnak veled a diákok?

13 éve oktatok a Mesharray-nél. A 3ds Max oktatást viszem, illetve ennek specializációit. A 3ds Max egy elképesztően komplex szoftver, ami folyamatosan fejlődik. 

Hogyan alkalmazkodik a tanfolyam ezekhez a változásokhoz?

Még a kezdetek kezdetén csak egy “nagy” Max tanfolyam volt. A tananyag fő témakörei nem változtak az évek alatt, de ha jön valami újdonság, azt mindig beépítjük a képzésbe. Ilyen volt például a fluid-szimuláció vagy a Substance Painter textúrázás. Mivel a technológia és a szoftver is folyamatosan fejlődik, a tananyag is ehhez igazodik tartalmában.

Modellezés, animáció, textúrázás, bevilágítás, render, dinamikai szimuláció mint fő csoportok mindig megvannak, de ezek tematikáját folyamatosan fejlesztjük, a legfrissebb újdonságokat folyamatosan beépítjük. Már csak ezért is folyamatosan képben kell lennem, én is gyakorlatilag a szoftverrel meg a technológiával párhuzamosan fejlődöm.

Hosszú évek óta naprakész tudással várod a tanulni vágyókat, és a visszajelzések alapján a diákok körében is népszerű tanár vagy. Szerinted ennek mi az oka?

Lámpalázam soha nem volt, még az oktató karrierem elején sem. Miért? Mert amikor tanítok, az olyan, mint egy vitorlás hajón a kapitány – arra megy, amerre én akarom. A diáknak biztonságban kell éreznie magát, hogy jó hajóra szállt. A visszajelzésekből átjön, hogy ez biztosítva van számukra, legyen az online vagy offline képzés. 

Azt vallom, hogy nem érezheti magát a diák soha pánikban, hogy az oktató nincs toppon és nem tud segíteni neki. Én arra törekszem, hogy minden felmerülő problémájuk megoldásában segítsem őket, és meg tudjam válaszolni a kérdéseiket. Ez is arra sarkall, hogy minden szakmai újdonsággal képben legyek.

Oktatóként felemelni, és magammal húzni szeretném a diákokat. A sok év tapasztalatának köszönhetően elég könnyen látom, kiben van benne a potenciál, hogy sikeres szakember legyen.  

Én bárkinek szívesen segítek, ezért csak azt kérem cserébe, hogy lássam azt, hogy tényleg ezt akarja csinálni. 

Ahogy te is említetted, a 3D világa nagyon szerteágazó, rengeteg ismeretet kell elsajátítania annak, aki ezt a szakmát választja. Szerinted hogyan lehet a leghatékonyabban ennyi mindent megtanulni?

Mondok egy egyszerű példát az életből: az iskolában matekkal kondicionálják az agyad a matematikai típusú problémamegoldásra. Ez segíti az embert, mert az élet tele van olyan problémákkal, ahol matematikai típusú megközelítés kell – persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy leülsz egyenleteket megoldani. 

Ez a típusú gondolkodás jól jön egy tanfolyam során, és erre ösztönzöm a diákokat is. Amikor megtanulsz tanulni, akkor utána egyedül is képes vagy rá, akkor is, ha nincs kihez fordulni. Így segítség nélkül is megáll a diák a lábán, ha kellően szorgalmas. 

Mire számíthatnak tőled a Mesharray leendő diákjai? 

Amikor ez az egész 3D világ elkezdett Magyarországon cseperedni, akkor igazából mindenki magánzó volt, nem is tudtunk egymásról, nem voltak csoportok, mindenki magányos farkas volt. Éppen ezért kénytelen voltál mindent magadnak megcsinálni. Ez az időszak jó sok generalistát kinevelt, akik folyamatosan csiszolják a tudásukat. Ezt a több évtized alatt kialakult metodikát, hozzáállást, problémamegoldó stratégiát igyekszem átadni a tanítványaimnak. 

Azt vallom, hogy nem magolni kell, hanem megérteni a dolgokat. Éppen ezért nem csak gyakorlat van a Mesharray-nél, hanem elmélet is vastagon. Ennek a fontosságát sokan alábecsülik – vannak olyan diákjaim, akik ezt eleinte nehezen fogadták be. Gyakran kérdezték, hogy miért tanulunk ennyit. Pedig ez az alapja mindennek, ha hosszútávra építkezünk. 

A programkezelés egy dolog. De ahhoz, hogy valaki valójában alkosson, rengeteg háttérismeret kell. Például ha élethű shadereket szeretnék elérni, ahhoz alapos optikai háttértudás kell, ami ha nincs meg, lehet ugyan kísérletezgetni, de az rengeteg  idő, és még a jó végeredmény se biztos, hogy összejön.

Nemrég beindultak az online képzések, mióta oktatsz online is?

Márciusban vetettük bele magunkat az online oktatásba, amit a tanítványok is lelkesen fogadtak.

Ez biztatóan hangzik! Számodra tanárként okoz bármi nehézséget ez a képzési forma? 

Nem okoz nehézséget, de persze teljesen más. Nyilván más egy oktatás face-to-face tanárként is. Az elmúlt pár hónapban rengeteg órát tartottam online. Nekem nagyon jól működik. Azt tudom mondani, hogy habár különböznek, mind a kettő nagyon jó, megvannak a maguk előnyei. Én az online oktatást is nagyon élvezem meg a tantermit is. 

Az online képzés esetében kevésbé látom, hogy mit csinál a nebuló, talán picit több lehetőség is van arra, hogy elsunnyogja a feladatokat, de azon már túl vagyok, hogy ez annyira megérintsen, mert ezt az egészet neki kell akarnia, a munkát ő fogja elvégezni. Felnőtt emberekről beszélünk. 

Milyen visszajelzéseket kaptál az online oktatásról a tanítványaidtól?

Személyfüggő. Valakinek nagyon szimpatikus, valakinek meg egyszerűen nem jön be, és egy későbbi tanfolyamon folytatja majd személyesen. Vannak emberek, akiknek egyszerűen kell a tantermi légkör. 

Akinek bejön az online oktatási forma, általában azért szereti, mert sokkal kényelmesebbnek találja. Meg talán kicsit közvetlenebb és interaktívabb is, mivel többet beszélünk. Meg az online képzések általában intenzívebbek, valakinek ez sem jön be. 

Tapasztalt oktatóként hogy látod, mennyire reálisak a diákok elvárásai, elképzelései egy-egy tanfolyam kapcsán? 

Előfordulnak tévképzetek a diákok részéről. Mindig van egy-két ember, aki úgy áll hozzá a tanfolyamhoz, hogy eljön ide, itt majd jól érzi magát, trécselget, elbeszélgetünk, a tudás meg majd magától valami varázslatos módon a fejébe száll. Na ez nem az a tanfolyam. 

A képzések nagyon komplexek, nagy tudásanyagot ölelnek fel, nem lehet csak ellődörögni az órákon. A lényeg, hogy ha ezt a tanulás dolgot valaki komolyan gondolja, az látszik rajta, én felismerem. Kialakult egy rutinom, és az első pár óra után meg tudom mondani az alapján, hogy hogyan dolgozik a diák, hogyan áll hozzá a feladatokhoz, hogy hogyan fogja végigcsinálni a tanfolyamot, mennyire lesz eredményes. 

Van valami tanácsod a leendő diákjaid számára?

Nem nekem kell akarni, hogy jók legyenek, hanem nekik. Ezt az egész tanulási folyamatot egy óriási pályaudvarhoz tudnám hasonlítani. Sok-sok lámpa, sín, jelzés van körülöttünk. Én állok a pályaudvar végén, a diák meg a bevezető sínnél. Én magyarázok és mutogatok, de nem tudok elmozdulni a helyemről, a diáknak kell megtennie az utat az én segítségemmel. A munkát csakis ő végezheti el. Oktatóként át tudom adni nekik a főbb irányokat, ezzel egy csomó vakvágányt megspórolhatnak maguknak.

A személyes tapasztalatom az, hogy ha magadévá teszel egy problémát és megoldod, azt nem lehet semmivel felülmúlni. Erre kevesen képesek, mert útközben feladják. 

Emellett nem győzöm hangsúlyozni a saját problémamegoldó-rendszerek fontosságát. Ha bent leszel egy cégnél, ott rengeteg zavaró tényező lehet, miközben sorra jönnek a megoldandó feladatok. Ha nincs egy problémamegoldó-rendszered, akkor nagyon könnyen el lehet veszni a munkában. Ezt a rendszert el lehet sajátítani a Mesharray-nél, de amint kilép a tanfolyam keretei közül a diák, ezt neki önállóan kell folytatnia. 

Ami még jellemző, hogy sokszor látom, hogy a diák beül órára, el-elkalandozik a figyelme, telefonozik, aztán pedig csodálkozik, hogy nem mennek neki a feladatok, később pedig nem bombázzák jobbnál jobb állásajánlatokkal. Aki figyel és szorgalmas, ma már jó helyeken dolgozik.

Mik a szakmai terveid a jövőre nézve?

A 3D, a 3ds Max és az ehhez kapcsolódó témakörök az én szenvedélyeim. Évtizedek óta csinálom, folyamatosan tanulom és tanítom is. A tanítás is egy mánia, szeretem látni, ha valaki szemében felcsillan a tudás és megértés szikrája. 

Tanulni és tanítani egyaránt jó, mind a kettőt szeretem. Ez az egész mondhatni már egy mánia nálam. Szerencsés vagyok, hogy megtaláltam az életben azt, amit szeretek csinálni, és lehetőségem is van rá minden nap. A hivatásom és a hobbim ugyanaz.

Ameddig csak lehet folytatni fogom a tanulást és a tanítást is.

Szeretnél többet megtudni arról, milyen hatással van a koronavírus a 3D grafika és animáció különböző iparágaira? Olvasd el ezt a cikkünket!

Share.

About Author

Avatar

Comments are closed.