Interjú Adrien Lamberttel

0

Megkerestük a CGSociety Student Awardjának az idei fordulójában diadalt arató, mindössze 22 esztendős francia srácot és megtudtuk tőle, mi kell ahhoz, hogy valaki ezen a hatalmas elismerést jelentő versenyen képes legyen diadalmaskodni.

Adrien Lambert egy teljesen átlagos tinédzser lehetett volna, ha nem találkozik a sokunkat magával ragadó Star Wars filmek univerzumával, mely örökre megváltoztatta az életét. A VFX ipar egyik felemelkedő csillagát kérdeztem tanulásról, munkáról, magánéletről, ő pedig készségesen megosztotta velem sikerének titkát.

Melyik volt az a döntő pillanat az életedben, mikor úgy határoztál, hogy a vizuális effektusok és a számítógépes animációk világának szenteled életed?

Egészen kiskorom óta Star Wars rajongó vagyok, mondhatni a filmeken nőttem fel. Tizenéves koromban aztán teljesen véletlenül találkoztam a 3ds Max és az After Effects programokkal, és úgy éreztem, hogy végre kezembe kerültek olyan eszközök, melyekkel újraalkothatom kedvenc filmjeimet. Kezdetekben természetesen csak a nagyon alap funkciókkal próbálkoztam, ám minél többet gyakoroltam annál jobban élveztem a 3D-tanuást. Középiskola végére már tudtam, hogy VFX művész szeretnék lenni.

Adrien Lambert

Adrien Lambert

Született: 1991. 11. 26.
Hobbijai: Zene, Sport
Szoftverismeret: 3dsMax, Maya, Nuke, Photoshop, Mari, Zbrush, Modo, Houdin

Gondolom akkor a középiskolás infóórákon unatkoztál.

Nem igazán élveztem a középiskolát, de arra azért odafigyeltem, hogy a sikeres érettségihez szükséges minimális tudást elsajátítsam. Alig vártam, hogy végre megszabadulhassak a matematikától és a többi természettudományi tárgytól. Szabadidőmet természetesen a 3ds Max elsajátítására áldoztam. Viszont az angolórákon mindig figyeltem, hisz ebben az időben még nagyon nehéz volt anyanyelvű oktatóanyagot találni a szoftverekhez.

A tutorialok nagy részét írásos formában leltem meg, és minden lehetőséget megragadtam, hogy a témába vágó könyveket és szaklapokat olvassak. A lényeg hogy mindent tudni akartam a 3D és a VFX világáról. Aztán személyes projektjeimmel kezdtem foglalkozni, melyek – mint azt már bizonyára kitaláltad – nagyrészt a Star Wars világa körül forogtak.

Szóval végeztél a középiskolával, megvolt az elhatározás is, hogy VFX művész leszel, mi volt a következő lépcső?

A középiskola befejezése után jelentkeztem és sikeres felvételt nyertem a Montpellier-ben található ArtFX iskolába. Már a második évtől kezdve olyan digitális szerkesztőeszközökkel ismerkedtem meg, mint a Maya, a Nuke, vagy a Realflow, melyek teljesen újak voltak számomra. Tudásom növelésének – és természetesen a tárgyak teljesítésének – érdekében elkezdtem képezni magam ezen programokból is.

Az önképzésed során biztosan beleszaladtál néhány – manapság igen népszerű – internetes tutorial videóba. Mit gondolsz, mennyire jelentenek az ilyen módon szerzett ismeretek segítséget a fejlődésben?

Az internetes tutorialok bizonyos képességek fejlesztésére tökéletesek lehetnek, ám azt mindenképp észben kell tartanunk egy ilyen alkotás során, hogy a látottakat nem munka-környezetben sajátítod el. Pontosan ez az előnye annak ha egy iskolában tanulod meg az adott szoftverek kezelését, ahol a házi feladatok határidőre elkészítése tökéletesen felkészít a valós munka-környezetre, hisz a határidők közeledtével a rád nehezedő nyomást is le kell küzdened. Ez nem minden esetben kellemes, de mindenképp hatásos módja a diákok munkára való felkészítésének.

Csapatoddal egyszerűen lélegzetállító vizsgafilmet készítettetek. Milyen volt az egyéni szárnypróbálgatások után egy ilyen projektben másokhoz igazodva alkotni?

Magasra tettük a lécet azzal, hogy időhurkos történetünket egy fagyos világba helyeztük. Igen jelentős technológiai próbatétellel néztünk szembe, de a kecsegtető eredmény kedvéért vállaltuk a kockázatot. A film minden részének elkészítéséből kivettem a részem. A folyamatos határidők rákényszerítettek arra, hogy még gyorsabban dolgozzak, illetve találjak megoldásokat vagy alternatívákat. Nagyszerű élmény volt egy kisebb csapat részévé válni. Ha egy évet töltesz egy csapattal éjjel nappal a laborban görnyedve annak érdekében, hogy befejezzetek egy közös projektet, akkor a csapat már-már a családoddá válik.

Természetesen néha nehéz volt összeegyeztetni a különböző véleményeket, de minden esetben azt tartottuk szem előtt, hogy a végeredmény mindenki számára elfogadható legyen. Vedd a tagok legjobb megoldásait és helyezd ezeket egy jelenetbe, ezen módszer alkalmazásával nagyon érdekes dolgok születhetnek. Természetesen ehhez a csapaton belül tökéletes kommunikációs kapcsolat és megfelelő szervezés szükségeltetik, illetve egy cseppnyi humor sem árt csak hogy feldobjuk a hangulatot.

Tehát akkor jobb a csapatmunka?

Igazából ugyan annyira szeretek csapatban dolgozni mint önállóan. Az egész leginkább a projekttől függ. Ha egyedül dolgozom az általában a szenvedélyem kiélését szolgálja, ilyenkor magamnak alkotok. Ez egy jó módszer a fejlődésre, illetve hogy elszakadjak kicsit a produkciós projektektől.

Ha már a projektek szóba kerültek, mikor kaptad az első munkád?

Az első állásom rögtön a diplomát követően fogadott, a francia Foret Bleue VFX cégnek kellett alkotnom. Szabadúszó digitális szerkesztőként vettem részt a “Minuscule – Valley of the lost ants” című film készítésében.

Milyen szoftverek vesznek körül jelenleg a munkáid során? Van esetleg kedvenced?

Rengeteg 3d-s szoftvercsomagot használok, igyekszem minden munkafolyamathoz a számomra legideálisabb megoldást választani.

A Maya-nak a riggelő, animációs, árnyékolási, világítási és renderelési eszközeit használom, effektek készítésekor pedig a 3dsMax (és rengeteg pluginja) van a segítségemre.  A komplexebb effektek előállítására pedig a Houdini kínálja a tökéletes megoldást. Emellett Zbrush-t használok a szerves modellek és a környezet megformálására, és a Mari, illetve a PhotoShop segítségével állítom elő a textúrákat. A végső kompozíció pedig a Nuke közreműködésével készül el.

Természetesen kedvenc szoftverem mindig is az első nagy szerelmem, a 3ds Max marad, mely folyamatosan képes felidézni bennem azt a lelkesedést, amit a 3D-s világ felfedezése nyújtott.

Hogy szereztél tudomást a CGSociety versenyéről? Meddig tartott a lenyűgöző showreel-ed elkészítése?

Egy ArtFX-es csoport értesített arról hogy a verseny elindult, és meghívtak minket is, hogy csatlakozzunk, amennyiben kedvünk van. A Demoreel-em igazából már készen volt, tehát úgy voltam vele: “Megpróbálom, hisz nem vesztek vele semmit”. A beküldött videót egyébként még az ArtFX-es utolsó évem során, az Initium bemutatójára kezdtem el kidolgozni és a nagy sietség miatt egy kicsit össze is csaptam. Épp hogy csak elkészültem a videóval, melyet a szakmai zsűrinek is prezentáltam, (azzal a reménnyel hogy talán elég lesz arra, hogy munkát szerezzek a segítségével). Nem igazán voltam elégedett a végeredménnyel, de a zsűri láthatott benne fantáziát, hisz állást ajánlottak. Néhány kisebb munkát követően úgy döntöttem Londonba költözök, ám előtte mindenképp szerettem volna összerakni egy jobban megszerkesztett reelt az iskolás éveim munkáiból. Úgy éreztem, hogy ezzel komolyabb eséllyel indulnék a jobb állások megszerzéséért folytatott versenyben. 2013 decemberében két héten keresztül a videón dolgoztam (emellett természetesen szabadúszóként besegítettem projektekbe, hogy azért legyen pénzem is). Kész demoreelemmel a kezemben egyből állást kaptam a The Mill-nél és pontosan ez volt az amit igazából a videómtól vártam, nem gondoltam volna, hogy versenyre küldöm majd.

Gondolom megnézted a többi induló munkáit is, volt esetleg favoritod az ellenfelek között?

Rengeteg gyönyörű demoreelt láttam az idei indulók között. Leonardo Krajden videója egyszerűen lenyűgöző volt, Martin Lapp munkái láttán leesett az állam, Leticia Reinaldo kreatív modelljei nagyszerűek voltak, és még sorolhatnám a briliáns alkotásokat.

Mi volt az első gondolatod amikor megtudtad, hogy téged választott győztesnek a zsűri?

Természetesen kaptam jó néhány állásajánlatot itt Londonban, és külföldön is. Ám még a díj elnyerése előtt felvette velem a kapcsolatot egy nagy amerikai cég és én mindenképp élni akartam a lehetőséggel, tehát a döntés már adott volt.

Akkor Amerika felé veszed az irányt?

Jelenleg távmunkában dolgozom a cégnek itt Londonban, és egészen addig ez így is marad amíg a barátnőmmel nem kapunk mindketten egy megfelelő állásajánlatot a tengeren túlról. Természetesen ha ez megtörténik, már költözünk is.

Ha már a Lehetőségek Földjénél tartunk, mennyire vonzz a filmipar?

Van már egy kevés tapasztalatom a filmes utómunkákkal kapcsolatban, és nagyon élveztem ezt a fajta munkát. Ám sajnos rájöttem hogy sokkal jobban fekszik nekem a generalista munkakör, a feature-filmes közegben pedig sokkal jobban értékelik, ha valaki egyetlen dologban képes kiemelkedőt nyújtani. Ha mégis filmes munkát vállalnék akkor vélhetően a környezet kialakításával foglalkoznék, mely sokkal nagyobb kreatív szabadságot kínál.

Bár sejtem a választ azért megkérdezem, melyik a kedvenc filmed?

Rengeteg kedvenc filmem van, de valóban kiemelkedik közülük A Birodalom visszavág. Először is azért mert lenyűgözött a futurisztikus univerzum látványa. Másodszor pedig Yoda bölcs mondatai igazi útmutatók voltak az életemben: Add tovább, amit tanultál!

Mennyi szabadidőd van?

Ezt az aktuálisan futó projektjeim határozzák meg, hisz ezekből élek, ám amíg iskolába jártam volt, hogy egész hétvégéket és éjszakákat töltöttem bent a suli falai között egy-egy projekt kedvéért, tehát azzal összehasonlítva rengeteg szabadidőm van.

Akkor nyilván van időd a hobbijaiddal is foglalkozni.

Persze, szabad időmben szívesen hódolok egy másik szenvedélyemnek a zenének. Zongorán és harsonán is játszom, sőt Francia Polinéz származású barátnőm népi hangszerüket az ukulelét is megkedveltette velem.

Emellett szívesen kocogok a hatalmas londoni parkokban, de természetesen moziba járni és olvasni is szeretek.

Zárásul kérlek oszd meg néhány tapasztalatod az olvasóinkkal, melyek szerinted segítségükre lehetnek szakmai fejlődésükben.

Elsődlegesen mindenképp a különféle munkákra koncentráljatok és gyűjtsetek annyi tapasztalatot amennyit csak lehetséges, hisz ezek segítségetekre lehetnek a későbbi projekteknél.

Fontos hogy ne féljetek a kritikáktól, sőt inkább kérjétek ki a munkatársaitok, tanáraitok véleményét, hisz semmi sem tökéletes elsőre és lehet hogy mi elfogultságunk miatt nem látjuk a hibát alkotásainkban.

Ha a Maya-val dolgozol, ki kell törölnöd az előzményeket ha átláthatóvá kívánod tenni a jeleneteket. Rájöttem, ugyan ez igaz az elmére is. Fontos hogy szünetet tartsunk munka közben és kitisztítsuk az elménket, hogy aztán tiszta fejjel térhessünk vissza a projektünkhöz.

Zárszóként pedig csupán annyit mondanék, hogy élvezzétek amit csináltok és gyakoroljatok folyamatosan!

Adrien Lambert weboldala

Share.

Leave A Reply